Az illegális fájlletöltés, vagy a fájlmegosztás az internet terjedésével majd egyenes arányosságban terjed, és a társadalmi elfogadottsága is napról napra nő (a legutóbbi felmérés alapján alig van olyan internetfelhasználó, aki etikai okok miatt ne használna ilyen alkalmazásokat). Az illegális letöltés és torrentezés legnagyobb előnye az ingyenesség mellett, hogy olyan termékek is elérhetőek rajta, amik egyébként az adott országban sehogy vagy épp kifejezetten nehezen - ráadásul nem kell postával, boltba járással, és lemezekkel bajlódni. Csakhogy a kiadókat (zene, könyv, film) és az érintett cégeket (szoftverek tulajdonosait) elképesztő károk érik, amiért nem pénzért veszik meg az ő jogvédett termékeiket.

Mi lesz veled, kicsi torrent?

Svédországban az év elején kezdődött meg a világ legnagyobb torrentoldalának, a Pirate Baynek a sokadik perbefogása (ezúttal az IFPI, vagyis a film- és zenekiadók nemzetközi érdekvédelmi szövetsége a felperes), amiből most per is lett. Sőt, elmarasztaló ítélet is született első fokon: a svéd bíróság fejenként egy év börtönre és 30 millió svéd koronára (kb. 800 millió forint) ítélte a Pirate Bay üzemeltetőit. Ennek hatására perbe fogták a második legnagyobb Mininova-t és az Isohuntot is, több svédtorrent oldal meg pánikolva húzta le a redőnyt.

Csakhogy az ítéletet egyre több visszás tényező árnyékolja be, így lehet hogy újratárgyalás lesz a vége (a természetesnek vett fellebbezésen kívül). Ugyanis a bíró több svéd szerzői jogvédő szervezetnek is tagja, amely egyrészt elfogultságot feltételez, másrészt kapcsolatot a felperessel (bár ilyen, a bíró állítása szerint nem volt). Ráadásul a nyomozást is egy olyan rendőr vezette, akinek a Warner Bros a nyomozás közben állást ajánlott – és aki jelenleg ott is dolgozik. Az oldal támogatónak szervezettségét jellemzi viszont, hogy bár a készítők nem fértek hozzá, és a szervereket is elkobozták, de a Pirate Bay ma is zavartalanul működik, több millió napi felhasználóval.

A per befolyásolhatja az illegális letöltést a világ minden táján: jogerős büntetés esetén példaértékűvé válhat, így számos országban indíthatnak hasonló pereket - köztük hazánkban is. Sokan nem büntetést, hanem egy szabályzott, olcsósított letöltésre való átalakítást erőltetnének - őket erősíti az a tény is, sokan eredetiben is megveszik azt, amit előzőleg ingyen leszedtek. Ám míg az EU az internet szabadságát hangsúlyozza, addig Franciaországban vaskesztyűvel verik szájba az illegális felhasználókat - háromszor.

A három csapás

Október óta húzódik az a hatalmas port kavaró vita, amely az illegális letöltőkkel szemben drakóni vasszigort alkalmazó törvénytervezetről folyik Franciaországban. A törvénytervezet egyik lényege a három csapás, amellyel ki lehetne tiltani az illegális tartalmakat fel- illetve letöltő illetőket.

Még pedig úgy, hogy a törvénysértő - akit az erre kialakított hatóság (amelynek francia rövidítése HADOPI) figyel - kap egy e-mailt: „hé haver, amit csinálsz az törvénysértő, úgyhogy hagyd abba”. Ha nem teszi meg, akkor kap még egyet, amit immáron levél formájában is eljuttatnak hozzá: „mondom hagyd abba, mert törvénysértő és ebből baj lesz”. Ha ekkor se tesz eleget a felszólításnak, akkor jön a bünti, ami 2-12 hónapos internettől való eltiltás (előfizetését letiltják, és más szolgáltatóval sem szerződhet az adott időre), úgy hogy közben a havidíjat továbbra is fizetnie kell. De a törvénytervezetbe az is benne van, hogy meghatározó bizonyítékok nélkül fel lehetne lépni bizonyos oldalak ellen (letiltással) - példának Pirate Bay-t említik.

A kormánypártiak nagy része (Sarokzyvel az élen) és a centralisták erőltették a tervezetet - amit a szocialisták és a kommunisták kerek perec elutasítottak. Civil ellenállás is szerveződött a törvény ellen, amiben híres filmsztárok, rendezők és producerek (például Agathe Berman) is részt vettek - ők a fent említett törvényes, nyitott és megfizethető letöltési lehetőséget pártolják a büntetéssel szemben. Végül a szenátus szerdán másodszorra, 189 igennel 14 nem ellenében fogadta el a javaslatot (az ellenzék nem volt jelen), amit előzőleg a képviselők 296 szavazattal 233 ellenében hagytak jóvá - így a törvény januártól lép életbe. A megosztottságot viszont jól jellemzi, hogy 44 kormánypárti szavazat is volt a nemek közt.

Kissé visszás

A tervezet egyik hatalmas problémája, hogy szembemegy azzal a rendkívül nagy többséggel elfogadott, múlt heti EU-s határozattal, amelyben kimondják, hogy az internetezők alapvető szabadságjogai nem korlátozhatók igazságügyi szervek előzetes hozzájárulása nélkül (ha gyakorlati szembemenetelen vitatkoznak is, az elvi szembemenetel mindenképpen fenn áll). Részint ezért tervezik a szocialisták, hogy az államtanácshoz fordulnak a törvény hatályon kívül helyezése érdekében. A másik ok az, hogy az eljárás előtt szinte semmilyen, az eddigi szankciókat megelőző eljárás nincs: se vádemelés, se védekezés, se ítélet.

Sokak szerint a törvény első áldozata Jérôme Bourreau-Guggenheim, TF1 tévécsatorna webfejlesztési osztályvezetője volt, akit azért penderítettek ki állásából, mert túl hangosan ellenezte a törvénytervezetet. De a kritikusok szerint sok más áldozat is lesz, hisz a törvényről szavazó honatyák nem értik a rendszert és a fájlmegosztók működését, így olyanról döntöttek, amiről fogalmuk sincs milyen következményei lesznek.

Ezt az álláspontot erősíti az is, hogy a HADOPI csak a letöltést elkövetett gépet (vagy wifi helyet) tudja azonosítani, a konkrét személyt nem. Persze akié a számítógép, az a bűnös, csakhogy sok esetben ez egyáltalán nem állja meg a helyét. Néhány példa erre: ha egy haver nálam csinál valamit, ami véletlenül illegális, akkor én leszek lecsukva. Ha egy internetkávézó gépéről csinálják ugyanezt, akkor pedig a kávézó tulaja? (ugyanez csak bonyolultabb egy könyvtár, vagy iskola esetében.) Még nagyobb gond az igen könnyen feltörhető wifi kapcsolatoknál: így egy kósza hacker azt szívat meg, akit akar.

Talán ezért nevezi a tervezetet az civilek nyílt levele „demagóg, technikailag megvalósíthatatlan szabályozásnak", amely ráadásul „figyelmen kívül hagyja a letöltés új műszaki lehetőségeit”. A levélre és a konkrét példákra egyértelmű politikai válasz még nem érkezett, ami jól jelzi: a politikusok ezúttal tényleg nem tudják, milyen törvényt is hoztak.