Mennyire mély a kapcsolat kettejük között?

Apa: Azt gondolom, nagyon mély, hiszen mindent meg tudunk beszélni. Így volt ez már akkor is, amikor a playmate választáson elindult a kislányom.

Viki: Mindent el tudok mesélni otthon és sosem akadályoztak a szüleim a terveim megvalósításában. Úgy gondolták és gondolják ma is, hogy sokkal jobb az, ha megbíznak bennem és hagynak szabadon dönteni, élni, mintha akadályoznának.

Mi az, amit leginkább szeret benne?

Apa: Rendkívüli módon talpraesett, mindig, minden helyzetben feltalálja magát.

Viki: Ha rossz kedvem is van, mindig meg tud nevettetni.

Mi az, amit a legkevésbé tud elviselni tőle?

Apa: A gyermekétől természetesen mindent elvisel az ember.

Viki: Szerencsémre nincs olyan…

Mi az első emléke róla?

Apa: Amikor megszületett végre valahára és én először láthattam meg azt az édes kis arcocskáját a kórház szülészetén.

Viki: Sajnos, erre nem emlékszem… de talán az a legszebb első emlékem vele - és persze anyukámmal - kapcsolatosan, amikor hat évesen együtt ünnepeltük a karácsonyt.

Mivel borította ki eddig a legjobban?

Apa: Rengeteg csodálatos és nagyon szép emlékem van vele kapcsolatosan, de az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy bizony igazi kis ördögfióka volt picinek!

Viki: Amikor még egészen kislány koromban rossz fát tettem a tűzre, leszidott ugyan, de sosem annyira, amennyire bizony megérdemeltem volna.

Mikor volt eddig a legbüszkébb rá?

Apa: Én mindig nagyon büszke vagyok rá, de legutóbb amikor a lemezlovas egyesület megválasztotta az év felfedezett dj-jének, akkor nagyon dagadt a keblem szülőapaként!

Viki: Világéletemben büszke voltam, és maradok is az édesapámra, a szüleimre!

Okozott-e már meglepetést?

Apa: Folyamatosan meglepetést okoz, amióta csak a világon van, mind emberileg, mind pedig saját, választott szakmájának képviselőjeként.

Viki: Valamennyi ünnepnapon és a születésnapjaimon csodás meglepetésekkel szokott elhalmozni, aminek természetesen minden alkalommal nagyon tudok örülni. Szívből remélem, hogy megtartja ezt a fajta jó szokását a jövőben is…