Miután az emberi szervezet természetes immunrendszerét működésbe hozó vakcina kifejlesztésével kudarcot vallottak a HIV-fertőzés esetében a kutatók, kerülőutat választottak: egy olyan gént juttattak be izomsejtekbe, amely a HIV-vírus ellen védő antitestek termelésére készteti azokat. Miután az új módszer működött egerekben, majmoknál is kipróbálták.

Philip R. Johnson és philadelphiai kutatócsoportja a majomkísérleteket eredményesnek találta: a kilenc kezelt főemlős védett lett, a hat kezeletlen mindegyike megfertőződött. Johnson azonban hangsúlyozta, hogy az állatkísérletek sikerétől még hosszú út vezet az embernél is használható módszer kidolgozásáig.

A fertőzéseket megelőző védőoltások az emberi szervezet természetes immunválaszán alapulnak, amely során antitestek termelődnek és később "felismerik" a támadó ágenst. Ez a megközelítés azonban úgy tűnik, nem működik a HIV-vírus elleni védelem esetében. Johnson és társai ehelyett egy fehérjét használtak, amelyről azt gondolták, hogy "leszereli" a HIV-vírust.

Az immunoadezin elnevezésű, antitestszerű fehérje képződését kódoló DNS-darabkát egy szállítóvírus segítségével juttatták be az állatok izomsejtjeibe. Az izomsejtek termelték ezután a védő hatású fehérjét. A sikeres egérkísérletek után kilenc majomnál alkalmazták az eljárást, a kontrollcsoport pedig hat majomból állt.

Egy hónappal a kezelés után az összes majmot kapcsolatba hozták a vírus majmoknál előforduló változatával, a SIV-vel. Egyetlen immunizált majomnál sem fejlődött ki az AIDS-betegség, a fertőzöttség enyhe jeleit is csak háromnál tapasztalták. Még egy év elteltével is magas volt a védő antitestek szintje az immunizált majmok vérében, a kontrollcsoportban viszont ugyanezen idő alatt a hatból négy majom elpusztult.