Az utóbbi fél évben jelentősen megerősödtek az Európai Unió tagállamaiban az euroszkeptikus pártok. A megerősödés minden bizonnyal annak „köszönhető”, hogy az EU eddig nem volt képes összehangoltan, egységesen kezelni a gazdasági válságot.

Az európai parlamenti választások kampánya során minden országban általában belpolitikai kérdések kerülnek elő, így a választók nemcsak Európáról, hanem az aktuális kormány tevékenységéről is véleményt mondanak. Ezen kívül jellemző tendencia, hogy időről-időre egyre kevesebben vesznek részt az európai parlamenti választásokon. Az európai polgárok nem érzik magukhoz közel a közösségi intézményeket, a közvélemény-kutatások szerint a többség még azt sem tudja igazán, hogy azok pontosan mivel is foglalkoznak.

Ezek a folyamatok pedig oda vezethetnek, hogy a következő Európai Parlamentben az eddigieknél sokkal markánsabb lesz az EU-ellenes erők politikai súlya és befolyása az integráció jövőjét illető változások vonatkozásában (is).

A legkülönbözőbb pártok

Az euroszkeptikus és a szélsőjobb pártok számos rokon vonást mutatnak, s nagy közöttük az átfedés is, mivel a szélsőséges pártok kivétel nélkül elutasítják az európai integráció elmélyítését (vagy az ő szempontjukból: a nemzeti szuverenitás erőteljesebb korlátozását). Persze az is igaz, hogy nem minden euroszkeptikus párt szélsőséges párt.

Az EU-szkeptikus (vagy EU-realista) pártok különbözően csoportosíthatóak. Az egyik csoportba sorolhatók azok a (főleg jobboldali) pártok, amelyek meghatározóak az egyes tagállamokban. Ezek az ún. „puha euroszkeptikus” pártok nem ellenzik az integrációt, csak annak irányát és mélységét kifogásolják. Ilyen például a brit Konzervatív Párt, a cseh Polgári Demokrata Párt vagy a lengyel Jog és Igazságosság párt.

A másik csoportba a kisebb, általában a politikai paletta jobbszélén elhelyezkedő pártok tartoznak. Ezek a pártok már keményebb hangon bírálják az EU-t, és néhányan közülük teljesen elutasítja még az integráció létét is. Ilyen párt például a francia Nemzeti Front, a román Nagy-Románia Párt, a brit Függetlenségi Párt vagy éppen a magyar Jobbik.

Külön kategóriát alkot az első európai euroszkeptikus mozgalom, a Libertas. Az idén megalakult formáció az első páneurópai EU-szkeptikus mozgalom. Mindegyik uniós tagállamban vannak támogatóik (például Lengyelországban Lech Walesa). A párt vezetője Declan Ganley ír üzletember és politikus, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy vezetésével az ír népszavazáson sikeresen megvétózták a Lisszaboni Szerződést.

Mit akarnak az euroszkeptikusok?

Az euroszkeptikus pártok többségének az a legfőbb célja, hogy megakadályozzák az európai integráció további elmélyítését, de vannak olyan pártok is, amelyek országuk EU-ból való kilépését akarják megvalósítani.

Az állampolgárok és a nemzetek védelmét és a nemzeti identitást erősítenék meg a közösségi gondolat rovására. Abból indulnak ki, hogy Európa az „emberek Európája”, így az integráció célja csak az lehet, hogy a foglalkoztatást és az életszínvonalat növelje. Szerintük felesleges fenntartani a közösségi intézményeket, elegendő lenne a kormányközi szintet megtartani ahhoz, hogy működjön a laza (elsősorban pénzügyi-gazdasági) integráció. Fontosnak tartják továbbá a közvetlen demokrácia kiterjesztését, azaz szerintük minden fontosabb kérdésnek népszavazáson kellene eldőlnie.

Elsősorban szuverén nemzetállami keretekben gondolkoznak, szerintük az Európai Uniónak mindenekelőtt tiszteletben kell tartania az egyes nemzetek hagyományait és kulturális értékeit, s nem kényszerítheti rá a tagállamokra az akaratát.

Egyre erősebbek

Elemzők szerint az idei európai parlamenti választáson minden eddiginél jobban fognak szerepelni ezek a pártok. Ennek oka elsődlegesen a gazdasági válság hatásai, de az euroszkeptikus pártokat segíti az is, hogy az ír népszavazás óta lényegében egy helyben toporog az EU, semmilyen komolyabb előrelépést nem sikerült elérni sem politikai, sem gazdasági téren.

A közvélemény-kutatók előrejelzése szerint idén is alacsony lesz választási részvétel, ami még jobban felértékelheti az ezekre a pártokra leadott szavazatokat, így jó esély van arra, hogy a 2004-es teljesítményüket felül tudják múlni.

A legnagyobb támogatottsággal valószínűleg a következő pártok fognak rendelkezni: a francia Nemzeti Front, az olasz Északi Liga, a brit Konzervatív Párt és a Függetlenségi Párt, az ír Fianna Fáil, a belga Flamand Blokk, a Dán Néppárt, az Osztrák Szabadságpárt és a Szövetség Ausztria Jövőjéért, a cseh Polgári Demokratikus Párt, a lengyel Jog és Igazságosság, a magyar Jobbik és a román Nagy-Románia Párt.

S bár a fent nevezett pártok valószínűleg soha sem fognak egy frakciót alakítani az Európai Parlamentben, az euroszkepticizmus továbbra is markánsan jelen lesz Brüsszelben.

Ennek pedig igazán kézzelfogható következményei is lehetnek, például a további bővítés (Nyugat-Balkán, Törökország) leállítása, a Lisszaboni Szerződés elvetése, a közös politikák háttérbe szorulása.