A balti állam 2008 végén került lejtőre, amikor a gazdasági válság hatására IMF-hitelt kellett felvenniük.

IMF-hitel szigorú feltételekkel

Az IMF-hitel a túlélés záloga volt az ország számára, viszont a hitelfelvétel feltételei kőkemények. A nemzetközi szervezettel kötött szerződés értelmében hihetetlenül szigorú és fegyelmezett fiskális politikát kell folytatniuk. Elsőre persze nem tűnt leküzdhetetlen akadálynak a 2009-re vállalt 5 százalékos költségvetési hiánycél. Viszont mára kiderült: a központi költségvetés kiadási oldalának közel 40 (!) százalékos csökkentése sem teszi lehetővé, hogy leszorítsák a hiányt.

A szociális kiadásokat pedig már szinte a minimumra szorította le a kormány, s így tett a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal is. Bejelentették például azt (többek között), hogy Lettország a továbbiakban sem a NATO-nak, sem az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) nem tudja teljesíteni az éves befizetési kötelezettségét (január óta több mint 200 ezer euróval tartozik az ország a két szervezetnek).

A néhány éve még az euróbevezetést is fontolgató ország most közel 15 százalékos GDP-visszaeséssel, egyre gyengülő nemzeti valutával és hatalmas hiánnyal, illetve növekvő államadóssággal kénytelen szembenézni.

A kedvezőtlen folyamatok miatt múlt héten újra tárgyalásokat kezdeményeztek az IMF-fel a hitelfeltételek könnyítéséről, esetleg újabb hitelnyújtásról.

„Az IMF megérti, hogy az ország vezetőit aggasztja a megszorítások szociális ára, és minden tőle telhetőt megtesz a sérülékeny társadalmi rétegek védelme érdekében, ám ezt természetesen a hitel-megállapodás keretei között teszi” – szögezte le újságírók kérdésére az IMF szóvivője.

A kormány a szerződés felpuhítását és a hitelkeret második részletének lehívását akarja elérni, de az IMF ezekről hallani sem akar.

Így ha ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor fennáll a veszélye, hogy a világ egyik legnagyobb gazdaságával rendelkező Európai Unió egyik tagállama fizetésképtelenné válik.

Az Európai Bizottság illetékes tagja, Joaquín Almunia pénzügyi biztos természetesen azonnal az országba érkezett, viszont ő sem tudott túl sok biztató szót mondani a letteknek. Almunia szerint csak a strukturális reformok végrehajtásával és a költségvetés újabb (radikálisabb) átalakításával lesz esélye a lett kormánynak arra, hogy újabb hitelt
kapjon.

Politikai válság

A gazdasági válság hatásai, illetve a velük párhuzamosan meglépett válságkezelő intézkedések hatására politikai válság is sújtotta az országot.

A megnyirbált egészségügyi és szociális kiadások hatalmas elégedetlenséget váltottak ki a lakosságból, s a fokozódó demonstrációk hatására a koalíciós pártok megvonták a támogatásukat az Ivars Godmanis által vezetett jobbközép kormánytól, így az lemondani kényszerült.

A lett elnök elfogadta a lemondást és a parlamenti pártokkal való egyeztetés után végül az egyik ellenzéki párt jelöltjét, Valdis Dombrovskist nevezte meg kormányfőjelöltnek.
Dombrovskis az Európai Parlament egyik képviselője és 2002-2004-ig Lettország pénzügyminisztere volt. A jelölését mind a hat parlamenti párt egyetértéssel fogadta és ennek megfelelően szavazták meg az ország miniszterelnökének.

A politikai elit felsorakozott tehát Dombrovskis mögé, aki egyelőre még a társadalom támogatását is bírja. A brutális megszorító intézkedések és a halogatott strukturális reformok hatására azonban sorra veszítheti el támogatóit.

Pillanatok alatt lenullázódtak

Lettország az utóbbi években az olcsó hiteleknek és a jelentős tőkebeáramlásnak köszönhetően dinamikusan növekedtek és csak a költségvetési hiány magasabb szintje miatt kellett még várnia az euró bevezetésével, de még ekkor is úgy tűnt, hogy csupán 1-2 évet kell várniuk a tagságra.

A gazdasági válság azonban keresztülhúzta az ország vezetésének számításait, s mára már az a kérdés, hogy középtávon egyáltalán talpra fog-e állni az ország.