Juhász Roland alapvetően nyugodt labdarúgó, most mégis azt szeretné, ha minél előbb eldőlne a sorsa. Arsenal? Juve? Milan? Esetleg Aston Villa? Vagy marad az Anderlechtben? Nem akadt az elmúlt hetekben olyan európai topliga, melynek legalább egy topcsapatával nem hozták össze hórihorgas válogatott védőnket. A HírExtrának azonban elárulta: inkább kiscsapatokban gondolkodik, mert mindenképpen játszani szeretne hétről hétre.

Majdnem véget ért az idény az Anderlecht játékosai számára, a hétvégi utolsó forduló azonban soha nem látott drámát hozott a brüsszeliek számára (ha a Genk az utolsó percben belő egy tizenegyest a Liége ellen, akkor az Anderlecht a bajnok, de a Standard kapusa hárítani tudott), melynek eredményeképp a belga szabályok szerint egy oda-visszavágós párharcra kényszerülnek a héten a Standard Liége ellen – a tét a bajnoki cím. Nem mindennapi szezonvég...



Igen, a hétvégén még gyászos is volt a hangulat, úgy éreztük magunkat attól, hogy nem lettünk bajnokok, mintha kiestünk volna. Tegnap azonban már látszott mindenkin, hogy túltettük magunkat az egészen, és tudjuk, hogy ezen a két hátralévő összecsapáson kell azt bizonyítanunk, hogy jobbak vagyunk. Egyébként már szünet lenne, mégis jött ez a két meccs – hál’ Istennek azonban még nincs a csapatnál szezonvégi hangulat…

Pedig a szezon vége azért is érdekes, mert a legtöbbször olyankor derül ki, hogy ki marad, és ki megy esetleg egy másik klubhoz… Önről például hetek óta olyan híreket hallani, hogy az Arsenaltól kezdve a Milanon át az Aston Villáig van esélye a folytatásra. Merre húz a szíve?

Azt gondolom, hogy a stílusomnak egyértelműen az angol és a német bajnokság feküdne, elsősorban a párharcok miatt, s be kell hogy valljam, hogy például a hangulat miatt is ez a két első osztályú liga a legszimpatikusabb a számomra. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ha máshonnan akadna lehetőségem, nem szívesen mennék.

Mindenképpen továbbáll Brüsszelből? Hiszen úgy tűnik, elégedett a liláknál…



Elképzelhető az is, hogy maradok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok jelenleg, hogy jó helyen játszom, szeretek is itt játszani, nincs rajtam az a kényszer, hogy mindenáron klubot kell váltanom. A fejlődésem szempontjából azonban valóban örülnék, ha összejönne egy jó váltás, hiszen mindig a maximumot akarom kihozni magamból, s kár lenne tagadnom, hogy szeretném kipróbálni magam egy erősebb bajnokságban is. Ha azonban úgy alakul, hogy itt maradok Belgiumban, akkor sem dől össze a világ, hiszen tényleg kellemes szituációban vagyok, hiszen folyamatosan játszhatok.

Ez pedig nem kis dolog, akadnak olyan futballisták, akik tudatosan a padra írnak alá egy nagyobb csapathoz. Ha választania kellene – előfordulhat, hogy kell is – egy gigacsapatban való erősen kétséges szereplésre, vagy egy kiscsapat biztos kezdőcsapatára tenné a voksát?

Mindenképpen a kiscsapatot választanám. Nekem ugyanis az a legfontosabb, hogy játszak – amellett persze, hogy a jövőmet is megalapozzam. Persze az sem mindegy, hogy milyen körülmények között jönne létre ez a dilemma, de én amondó vagyok, hogy a fociban is fontos a lépcsőzetesség. Az Anderlech például egy kellő lépcső volt nekem, s most is egy olyan akadályt szeretnék venni, ami nem túl nagy lépés, azt szeretném, hogy megfelelő környezetbe kerüljek – s nem csak én, hanem az egész családom.

Egy sokkal kisebb városban például el tudná képzelni a családi életét a Brüsszeli évek után?



Igen, határozottan állíthatom, hogy igen. Bár Brüsszelnek eddig is egy nyugalmasabb külvárosi részén éltünk. De ebben a kérdésben is szem előtt kell majd tartanom a családom akaratát, sokban fognak ezek a dolgok múlni rajtuk is, nem csak kizárólag rajtam.

Kis túlzással az egész magyar sportsajtó az ön sorsát találgatja mostanság, mikor fog eldőlni, hogy marad-e vagy megy, illetve ha igen, akkor hová?

Nehéz ezt most még megmondani. Én azt szeretném, hogy minél előbb eldőljön, mert mégiscsak más az, amikor az ember már egy másik csapattal kezdi el a felkészülést. Viszont például az Anderlechthez is csak az utolsó napon írtam alá annak idején a szerződést… Addig is, abból nem lehet baj, ha egyelőre csak a dolgomra koncentrálok, amire nagy szükség is van a már említett bajnoki döntő párharc miatt. Majd meglátjuk, mit hoz a nyár…