Az első ásatások a 15. században kezdődtek, a leleteket azonban csak 1950 óta tárolják a helyszínen. Az 1999-ben a világörökség részének nyilvánított palotának van egy része, amely a közönség számára eddig ismeretlen maradt.

Ez a „Cento camerellének” (száz kamra) nevezett labirintus, amelyet a régészek „Hadrianus gyomrának” neveznek. A földalatti sziklákba vájt különös építmény a császár kiszolgálószemélyzetének otthona volt. Öt szinten helyezkedik el, magassága helyenként eléri az 50 métert. Bár a neve százat jelöl, a kis, elkülönített helyiségek száma ennél több és jelenleg egészen más funkciót töltenek be. Bennük tárolják azokat a leleteket, amelyeket a századok folyamán a különböző ásatások során feltártak.

Több ezer van belőlük a jelentéktelennek látszó kis töredékektől kezdve márványszobrokig, domborművekig, kerámiáig, festményekig. Itt vannak az Antinoeionból származó Antinóosz-szobrok. A görög fiú a császár szeretője volt, Hadrianus birodalma legszebb ifjai közül választotta ki. Húsz éves korában a Nílusba veszett, de halálának körülményei tisztázatlanok maradtak – írta a La Repubblica című olasz napilap.

A kamrák maguk is műkincsek. Kívül ugyan fémrács védi őket, de belül minden változatlan, a fal sok helyen őrzi még a régi festést, a lineáris motívumokat, amelyeket növény- és állatfigurákkal gazdagítottak. Pénz hiányában a leletek nincsenek katalogizálva, restaurálva, távoli terv a kamrák múzeummá alakítása és a közönség előtti megnyitása. Jelenleg és valószínűleg még sokáig csak a világ kutatói látogathatják.