Idén novemberben lesz húsz esztendeje, hogy leomlott a Berlini fal. Ezzel közel egyidőben vágták át a vasfüggönyt a magyar-osztrák határon is . Ez egy gyűjtőfogalom volt, melybe beletartoztak azok a politikai döntések, rendelkezések, törvények, melyek megakadályozták a nyugatra irányuló szabad mozgást.

Az 1940 évektől fokozatosan jelentek meg az érintett országok határain. Idehaza a 260 km-es magyar-osztrák határt, és a 621 km-es magyar- jugoszláv határt erősítették meg dróthálóval, bunkerekkel, lövészárkokkal, hogy megakadályozzák az illegális határátlépéseket. Két generációs vasfüggönyt különböztetünk meg.

Aknák a határon

Az elsőnél még nem beszélhetünk kerítésről, hanem a határvonal mellett szétszórt aknák jelenteték a határzárt. De ez nagyon problémás volt, hiszen a fatestű aknákelőfordult, hogy maguktól is felrobbantak. Ennek okán 1955-től elkezdték felszedni a robbanóeszközöket. Ez nagy segítségére volt azoknak, akik a forradalaom leverése után átmenekültek Ausztriába.

A kormány rendelet nyomán 1957-ben újratelepítette a határzárt. Ez az újabb változat már egy drótkerítés volt, de meghatározott távolságokra egymástól szórtak szét aknákat a határ mentén. Hogyha valahova detonátorokat telepítünk a talajba, biztosak lehetünk benne, hogy lesznek balesetek, halálesetek, csonkolások.

Ezek túlságosan sokszor fordultak elő ebben az időben, így elrendelték ennek a válktozatnak is a felszámolását. A technika magas színvonalú és gyors ütemű fejlődésének köszönhetően, ezután elekrtonikus jelzőrendszert építettek ki, mely már nem követelt annyi halálos áldozatot. Biztonságosabb volt, mégis hatásos.

Közeledett a vég

Bár sokszor csak állatokat, vadakat jelzett a kerítés sok fejtörést okozva a határőröknek. Mint minden rendszer, az 1980-as évekre ez is elavult. Óriási összegekbe került volna a felújítás, ezért megszületett a döntés arról, melyet már a határőrök is javasoltak, hogy megszüntetik a vasfüggönyt. Az MSZMP 1989. február 28-i ülésén elfogadta a megszüntetést és elrendelte a bontás megkezdését. A bontást május 2-án kezdték meg és június 27-én fejezték be. A vasfüggönyt magyar részről Horn Gyula, osztrák részről Alois Mock külügyminiszter vágta át.

Viszont most térjünk rá a Berlini falra

Németországra a hetvenes években a gazdasági stabilitás volt a jellemző, ám ez a helyzet a 80-as évekre a feje tetjére állt. Pénzügyi válságba került az állam. 1989 nyarától a tömegtüntetések szinte mindennaposak voltak, melyek követelték a fal lebontását. A fal fogalommá vált. Rengeteg híres személy, többek között az amerikai elnök, John F. Kennedy is személyesen tekintette meg annak idején.

A beton rengeteg

Ez egy közel két méter magas betonfal volt, tetején szögesdróttal. Az átjutás szinte lehetetlen volt. Nemcsak a magasságából adódóan, hanem mert fegyveres katonák őrizték. Az őröknek adott parancs úgy hangzott, hogy: Megengedett a fegyverhasználat, legyen a szökevény férfi, nő, gyermek, mert ha az átjutással próbálkozik egyértelműen áruló.

Ennek ellenére többszáz sikeres átjutás történt, de közel százötven kísérletező már nem járt szerencsével. Rengetegen menekültek ki a szocialista országból, többek között hazánkba. Magyarország ugyanis fogadta a német menekülteket. Az NDK elgondolkozott, hogy engedélyezze-e polgárai kiutazását.

Prága is figyelmeztette a németeket, hogyha nem tesznek valamit az ügy érdekében, hazánkhoz hasonlóan cselekszik. Végül 1989. november 9-én 23 órakor megszüntették az útlevelek ellenőrzését és ezek után bárki átjuthatott Nyugat-Berlinbe. 1989 szentestélye után, vagyis 24.-től már a nyugatiak is átkelhettek Kelet-Berlinbe. Az őrség, a felügyelet a határszakaszon minimálisra csökkent. A tömeg ünnepelt.

A 20. évforduló alkalmával rendezett konferencián az Európai Parlament elnöke, José Manuel Barroso kijelentette, hogy korszakos jellegű év volt az 1989-es. A kétnapos rendezvényen neves személyiségek jelentek meg. Olyan politikusok is megtisztelték jelenlétükkel a találkozót, akik húsz évvel ezelőtt praktizáltak.

Az EP havonta csak 4 napot tölt Strasbourgban, ekkor vannak a végső plenáris szavazások. A többi plenáris ülést Brüsszelben tartják. Több alkalommal is kifejezte az EP azt a kívánságát, hogy maga szeretné az ülései helyét megválasztani és felhagyni ezzel a két székhelyű rendszerrel, de az európai kormányok ezt a jogot meghagyták maguknak. A gazdasági élet képviselői és a megjelentek megosztották egymással gondolataikat, hogy mi lehet a legjobb út most és a jövőben Európának.