Hiba lenne mindezért a gazdasági világválságot okolni. A folyamat már évekkel ezelőtt elkezdődött. Kína és India a legutóbbi évtizedben hatalmas, minden évben kétszámjegyű gazdasági növekedést produkált, emellett Oroszország is egyre inkább magára talált.

Visszaszorulóban a fejlett nyugat

Az egyik londoni kutatóintézet (Centre for Economics and Business Research) a minap megjelentetett tanulmánya tényként említi, hogy az Egyesült Államok, Kanada és Európa együttesen is csak kevesebb mint a felét adja a világ össztermelésének. A friss elemzésből kiderül, hogy a kilencvenes években ez az arány még legalább 60 százalékos volt, de a következő évtizedben folytatódni fog a csökkenés, így 40 százalék közelire fog süllyedni a fejlett nyugati demokráciák részesedése a világ GDP-jéből.

Az ún. fejlett országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 29 tagállama eddig a világ gazdaságának többségét adta. Mára azonban az ún. fejlődő országok (mint például Kína, India vagy Brazília) lekörözték őket, s már a világgazdaság növekedésének motorját alkotják.

A világ leggazdagabb országai eddig a G7 (illetve G8) nevű elit csoportban hozták meg a világgazdaságra (és ezáltal a világpolitikára) vonatkozó legfontosabb döntéseket. Az utóbbi időben azonban ez a társaság szükségszerűen kibővült, így a jövőben várhatóan a G20 nevű csoport lesz a meghatározó.

A világgazdaság meghatározó szereplői – természetesen az államokon kívül – a különböző nemzetközi-gazdasági szervezetek, legfőképpen a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Ezekben a szervezetekben még mindig az Egyesült Államok döntő befolyása érezhető, bár beszédes tény, hogy amikor nemrégiben például likviditászavarban szenvedő IMF kötvényt tervezett kiadni, elsőként Kína nyújtotta (volna) a segítő kezet.

A világ jelenlegi pénzügyi-gazdasági rendszere tehát reformokra szorul. Bebizonyosodott, hogy a jövőben tarthatatlan az Amerika-központú rendszer, s ennek egyik központi eleme a dollár, mint nemzetközi elszámolási valuta. Kína, Oroszország és mások már régóta szorgalmazzák a dollár-rendszer felváltását egy másik – nem egy országhoz kötődő – nemzetközi valutával.

Emellett felülvizsgálnák a legnagyobb szervezetek (IMF, Világbank) pénzügyi politikáját és döntéshozatali mechanizmusát is, különös tekintettel az egyes országok szavazat-arányainak megváltoztatására.

Gazdasági hatalom után politikai hatalom

Az igazi, teljes nagyhatalmi lét alapvetően két pilléren nyugszik: stabil gazdasági és jelentős katonai háttér.

Mindkettő eleddig csak az Egyesült Államoknak és a vele szövetséges európai nagyhatalmaknak (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) volt meg, míg rajtuk kívül kizárólag a másodikkal csupán Oroszország rendelkezett.

Az utóbbi időben annyi változás történt, hogy Kína (és India) is felzárkózott mind gazdasági, mind katonai téren.

A nagyhatalmak legjelentősebb nemzetközi politikai küzdőtere az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa.

A világban zajló változásokkal összhangban az ENSZ régóta húzódó reformjára is sor kerülhet a közeljövőben. Ez az a szervezet még mindig a második világháború végén kialakult nemzetközi erőviszonyokat tükrözi, dacára annak, hogy azóta rengeteg változás bekövetkezett a világban. Ennek megfelelően – akár már idén – kibővülhet a „kiváltságos döntéshozók”, azaz a Biztonsági Tanács állandó tagjainak létszáma olyan új nagyhatalmakkal, mint a világ legnépesebb demokráciájával (India) vagy a dél-amerikai kontinens vezető nagyhatalmával (Brazília).

Mindezek alapján kijelenthető, hogy a közeljövőben (az elkövetkező egy-két évtizedben) hatalmas változások várhatóak a világ pénzügyi-gazdasági és politikai berendezkedésében. Az erőviszonyok várható kiegyenlítődésekor számunkra, Magyarország számára is kulcsfontosságú kérdés lesz, hogy az Európai Unió képes lesz-e tartani a lépést a világ többi részével. Jelenleg nem az elmélyült és összehangolt integráció felé mutatnak a jelek, kérdés, hogy a jövőben tudunk-e mi magunk, európaiak változni.