Ahogy arra számíthattunk is az extrém pártok látványos erősödését hozta a lenyugvó nap szerte Európa felett. Kontinentális polgártársaink zöme csalódottságában vagy bosszúvágytól vezérelve dezertált a ’mainstream’ pártok táboraiból, a legtöbben azonban azok vannak, akik tüntetésül ki sem tették a lábukat otthonaikból. Összességében a négy nap a közügyektől való elfordulás drámai története, a több mint 380 millió szavazóképes európainak mindössze a 43 százaléka tartotta legalább egy rövid sétára méltónak az unió sorsát, ez pedig történelmi, rekord alacsony adat. A szakértők szerint lényegében a szavazók frusztrált alaphangulatának tetőzéséről és az európai integrációba vetett hitt alkonyáról van szó.

Erős jobboldali trend

Huszonhét Európai Uniós tagállam legnagyobb vesztese a balközép, míg a jobbközép nem csak hogy megszilárdította, de a vártnál jobban is kinőtte magát az új parlament legnagyobb csoportjaként. A Jobbik Magyarországért Mozgalom története sem mondható egyedinek, a radikális bevándorló- és kisebbségellenes csoportok parlamenti mandátumokhoz jutottak Ausztriában, Dániában, Finnországban, Hollandiában és Szlovákiában is. Ennek egyik nem kívánt, számtalan helyen kipróbált velejárója, hogy a sarokba szorított kisebbség szintén radikálisabb eszközökkel fog tanulságot tenni a létezéséről… A kormányzó pártok leszereplése bár általános trendként értékelhető, Olaszország és Franciaország kivételt alkot, Sarkozy-ék például a 2004 során tapasztalt szerény támogatottságukat most jelentősen kicsinosították.

A német Keresztény Demokrata Szövetség bár felcihelődni kényszerül jó pár brüsszeli székről, Angela Merkel veszteségei mégis maroknyinak értékelhetőek, ha figyelembe vesszük, hogy SPD hatvan év leggyengébb eredményét teljesítette, a CDU vasmarokkal tartja pozícióját Németország legerősebb pártjaként. Ez bizony megnyugtató, kis szerencsével egyenesen profetikus hír Merkel számára, már csak az ősszel közelgő általános választások tekintetében is. Franz Müntefering, az SPD vezetője finoman szólva is csalódott: „A végeredmény lényegesen rosszabb, mint amire számítottunk”.

Gyenge ellenzéki trend

Igazi szocialista sikert egyedül Görögország és Málta jelenthet, ám ez is csak annak köszönhető, hogy a baloldal az ellenzéki pozícióból fakadó doppinggal állhatott a rajtvonalhoz. Az MSZP székház tegnap este valóban azt az érzést keltette, hogy a magyar kormánypárt a szakadék felé száguldó balközép-expressz kelet-európai pótkocsija, a szélfútta szerelvényt a köhögő brit mozdonyt követő Bulgária, Szlovénia és Spanyolország, alkotta a magyarokon kívül. Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban, és a fent említett Németországban még az ellenzéki pozíció sem tudott a szocialistákon segíteni.

Érdekes példa Franciaország esete, ahol a szocialisták új fejének Martine Aubry-nak a népszerűségét a korábbi elnökjelölttel, Ségolène Royal-lal való heves belharca húzta le. Aubry most teljes felelősséget vállal a leszereplésért és beismeri, a pártnak mélyreható változtatásokra van szüksége. A szocialisták itt egyébként 17.5 százalékkal szenvedtek hangos vereséget Sarkozy 28.3 százalékával szemben, noha az ellenzéki pozícióból fakadóan itt is szebb reményekkel néztek a megmérettetés elébe.

Felfoszlik a szociális narratíva

A jobboldali erősödés és a kormányzó pártokkal szembeni kritika analógiái több helyen egymással szemben hatottak, érdekes elméleti problematikát okozva, melyeket Heather Grabbe, a brüsszeli Nyílt Társadalom Alapítvány vezetője „a politikusokhoz szóló ébresztőfújásként” foglalt össze. „Válság idején az emberek gyakran vesztik el a bizalmukat a megalapozott pártokkal szemben, és ilyenkor tipikusan a balratolódásnak lehetünk a tanúi, mert hosszútávon a szavazók arra számítanak, hogy a szocialista kormányzat majd jobban utána néz a magas munkanélküliségnek. Most azt látjuk, hogy az emberek többet már nem hisznek a gazdasági és társadalmi narratívákban, kiváltképpen azokban nem, melyek balról érkeznek” – mondta Grabbe a New York Times-nak.