Lothar Matthäust játékosként lehetett szeretni és lehetett utálni, de mindenképpen el kell ismerni: nagy focista volt a 150-szeres német válogatott. Na már most, Lothar Matthäust edzőként lehet szeretni, lehet utálni, de semmiképpen nem szabad „lejóedzőzni”, ugyanis eddig derék Lothar barátunknak semmit nem sikerült leraknia trénerként az asztalra, pedig néhány éves karrierje alatt annyi helyen vállalt már munkát, mint más egész pályafutása alatt. Most például a Mezei György által irányított fehérvári klubvezetés látta úgy, hogy az elmúlt évek egyik legszürkébb, legsótlanabb csapatának jót tenne egy kis Matthäussal járó marketingfröccs, hát aláírattak vele egy kettő plusz egy évre szóló (te jó ég, emberünk még összesen nem dolgozott annyit az eddigi csapatainál…) szerződést.

Lothar, Lothar...

Nehogy azt higgyék, hogy mi itt a HírExtránál felesküdt Matthäus-ellenzők lennénk, de a hülyének is szemet szúr eddigi edzői pályafutására tekintve, hogy nem kész, s ebből kifolyólag nem jó edző (még) a német. Ezt támasztja alá a hihetetlenül lapos ívű pályaképe is, melyet a magyar szövetségi kapitánykodása utáni, 2006-os évtől érdemes vizsgálni. Lothar barátunk ugyanis a magyar szövetséggel való szakítás után Dél-Amerikába vette az irányt, azonban a brazil Atlético Paranaense csapatától hét rövidke meccs után elköszönt, honvágyat emlegetve.

Visszatérve Európába a sógoroknál vállalt munkát, a rendkívül gazdag, s így az osztrák foci kirakatcsapatának számító Red Bull Salzburgnál talált melót. Csakhogy a dúsgazdag klubbal megnyert bajnoki címnek sem örülhetett igazából, időközben ugyanis megkapta a nyakába felettesének az olasz Giovanni Trappattonit, aki szép csendben átvette tőle az igazi hatalmat – nem is csoda, hogy nyáron mennie kellett.

Következő kalandja Izraelben esett meg a Maccabi Netanya csapatánál, csakhogy a klub pénzügyi összeomlása miatt a vezetőknek meg kellett válniuk tőle – ők elismerték, hogy nem tudják tovább kigazdálkodni Matthäus rettentően magas fizetését (mindez intő jel lehet a fehérvári vezetők számára is…).

Repül a repül a... Lothar!

Hanem aztán több hónapos megfeszített munkakeresés után (miközben a nemzetközi sportsajtó többek között a kameruni válogatottal és több egyiptomi csapattal is hírbe hozta) csak nálunk kötött ki. Hogy miért is, azt az FC Fehérvár vezetői nagyon jól összefoglalták: kellett nekik Matthäus, s minden, ami vele jár.

Tény, hogy Lothar Matthäusnak van egyfajta reklámértéke, s talán megfelelő kapcsolatai is. Az is biztos, hogy a nem éppen mindig visszafogott stílusával felkavarja majd a Soproni Liga poshadt vizét, sőt azt is el kell ismerni, hogy üde színfoltja lehet az évek óta ugyanazokat a magyar edzőkkel sakkozó magyar bajnokságnak.

Ami azonban a legnagyobb baj Matthäussal, hogy négy éves edzői karrierje során még nem derült ki, mennyire jó szakember, sőt az sem, hogy egyáltalán az-e. Vagy mondjuk úgy: nem derült még ki, mert nem bizonyította még.

Mégis…

Dr. Mezey György, a székesfehérvári foci mindenható ura pontosan tudja, hogy mi kell csapatának, legalábbis vannak elképzelései. Úgy látszik, hogy a Vidinél azt az elvet vallják, hogy „először is végy egy jó trénert”…

Hát vettek.

S ezt most minden irónia nélkül állítom: Lothar Matthäus pont jó Mezeyéknek, a német ugyanis valamiért nagyon kellett a Fehérvárnak, hát megkapták. Majd ők elbíbelődnek vele.

Csak nehogy itt derüljön ki a Fehérváron töltött évek… akarom mondani hónapok (talán…) során, hogy Lothar Matthäus nem való futballtrénernek…