A betyár, a király meg a jómadár
Az SZDSZ, a Fidesz és a nemzeti radikálisok is összeültek a hétvégén, hogy megvitassák saját és az ország „hogyantovább”-ját. Az eredmények szerint Orbán fog kormányozni, a liberálisok leváltanak mindenkit, a melegeket meg agyon kell verni.
2009. június 15. hétfő 18:30 - Pásztor Balázs
A jómadár
Látva az SZDSZ
botrányosan pocsék EP-választási eredményét, összeült a párt országos tanácsa (ot), hogy megvitassa, mit is kéne tenni azért, hogy az SZDSZ ne omoljon apró pici darabjaira, vagy olvadjon bele az LMP-be. Az öt órás zárt ülésen elviekben építő, komoly vita folyt a párt megújításának hogyan-jairól - de valahogy jobban sikerült volna, ha Kóka János frakcióvezető hajlandó egyáltalán megszólalni. Csakhogy ő hallgatott, mint valamilyen jelképes sír, ezért többen kezdeményezték, hogy töltse be valaki olyan a posztot, aki kissé több kommunikációs hajlandósággal rendelkezik.
Lemondásról egyébként is sok szó esett. Lemondott például a párt elnöke, Fodor Gábor, Eörsi Mátyás szerint pedig egyszerűen mindenikek le kéne mondania, és jöhetnének helyettük a fiatalok. Szent-Iványi István a teljes logo és megjelenés reformját se tartotta elképzelhetetlennek, Léderer András pedig az eszmeiség megújításáról beszélt. Szóval újítás az lesz dögivel, csak még ők se tudják, hogy miként.
Azért akarják összehívni a rendkívüli küldöttgyűlést július 4-ére, hogy mindezt kiderítsék: hisz ilyenkor vígan tisztújíthatnak, no meg eldönthetik, hogy merre is szálljon a szabad, demokrata jómadár. Persze az sem mindegy, hogy ki ülne eme madár pilótafülkéjében. Miután Szent-iványi nem vállalta, és Kókának nem menne, három lehetséges jelölt marad. Demszky Gáborral beállhatnának egy egyenesen a föld felé tartó repülésirányba - már ami a népszerűséget illeti -, Gusztos Péterrel pedig akkora célkeresztet rajzolnának magukra a szélsőjobb számára, hogy az akarva se tudna mellélőni. Kuncze Gábor még egy vállalható alternatíva lenne, ám a nagy kérdés, hogy elvállalná-e?
A Betyár
Idézet Obrán Viktor kongresszusi beszédéből
Hallgatva a szocialisták nyilatkozatait az elmúlt négy-öt napban, nem tudom elhessegetni magamtól fiatal korom egyik kedvenc filmjének, a Gyalog galoppnak legemlékezetesebb jelenetét. Ide is idézem elétek. Ti is emlékezhettek rá, amikor Arthur király küzd a Fekete Lovaggal, akinek már két karját levágta, de az nem akar félreállni, hanem tovább ugrál előtte, rugdossa és provokálja. Mire a király "na elég!" felkiáltással lenyisszantja a jobb lábát. A Fekete Lovag azonban karok nélkül, fél lábon is szökdécsel, és azt kiabálja: "ezért meglakolsz!" Arthur király nem hisz a fülének: "Mit csinálok én?" A fél lábon ugráló lovag, akiből mindenhonnan dől a vér, nem tágít, egyre csak ezt hajtogatja: "Gyere csak! Vagy talán félsz?" Mire a király: "Mitől? Hogy összevérzel? Vagy hogy rám lehelsz?" A Fekete Lovag csak mondja a magáét, és azt mondja: "Legyőzhetetlen vagyok!" A király sajnálkozva csóválja a fejét, és azt mondja: "Nem, te hülye vagy!", és ezzel levágja a másik lábát is. Ekkor a Fekete Lovag - immár végtagok nélkül imbolyogva a porban - hangot vált: "no, jó, egyezzünk ki döntetlenben!"
1919. június 14-én Horthy Miklós Szegeden megalapította a Nemzeti Hadsereget, így a nemzeti radikálisok 2009 június 14-én elérkezettnek látták az időt, hogy kövessék a kormányzó példáját, és egy „hadseregként” ugyanitt összefogjanak. A gyűlésen ott volt mindenki, aki árpádsávos színekben számít: többek közt
Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiszteletbeli elnöke,
Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Kiss Róbert, a Magyar Gárda főkapitánya, Tyirityán Zsolt, a Betyársereg képviselője és Budaházy György, minden tüntetések vezérszónoka - csak Morvai Krisztina feminin énjét lehetett erőteljesen hiányolni.
Itt megtörtént aminek kellett: az összefogás létrejött, a „valódi nemzeti oldal” közös útra lépett. Elhangzottak politológusok körében fuldokló vihogásrohamokat kiváltó megszólalások: minthogy „a nemzeti oldallal szemben a magyarellenes oldal áll", vagy hogy a parlamenti választások még idén meg lesznek tartva, és ezeket a Jobbik nyeri majd. Igaz, a politológusok ugyanezt a reakciót adták közvélemény tudtára, az EP választások előtt pár hónappal, amikor valaki 3 Jobbik mandátumot vizionált - aztán csak az arcukra fagyott a hahota.
Konkrét terveket persze nem mondtak - ebben kezdenek erősen hasonlítani Orbán Viktorhoz, - de annyit azért leszögeztek, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy megakadályozzák a „deviánsok menetét”- vagyis a melegfelvonulást. Már csak az a kérdés, hogy ha választani kéne egy nagy tojásdobáláson, akkor ki lenne a főcélpont: Gyurcsány Ferenc, vagy Steiner Kristóf?
A király
Megtartották a Fidesz nagy kongresszusát is, ahol annyi újdonság volt, mint egy osztálytalálkozón. Az alelnökök maradtak, sőt csodák csodájára
Orbán Viktor pártelnök is - pedig öt gaz nem is rá szavazott, ellenben a többi 1211 hű katonával. Továbbá felszólították a kormányt, hogy
hagyjon fel a kormányzással, meg ne privatizáljon, mert különben nagy baj lesz (például nekik nem marad mit).
Akkora ivászatok voltak annak a bizonyos országgyűlési medvének a bőrére, hogy több Fideszes prominens még a puskát se tudná felemelni - pedig a vadászidény még csak el sem kezdődött. De sebaj, hisz kiderült: ma már nem arról folyik a vita, hogy a Fidesz győzhet-e a választáson, hanem arról, hogy kétharmados, vagy háromnegyedes többsége lesz. Természetesen a média sem mehetett haza ígéretek nélkül, hisz megesküdtek: ha ők jönnek, nem épülnek majd síkvidéki autópálya-alagutak, nem szórják a pénzt, nem vesznek kétszeres áron kakaóbiztos számítógépeket. Meg minden más hasonló - legalábbis reméljük.
