Lássuk csak: az MDF alapítója és szülőatyja, Lezsák Sándor, a magyarországi jobboldal legelismertebb mezőgazdasági szakpolitikusa, Font Sándor, szintén alapító, volt belügyminiszter Horváth Balázs és még jó néhányan a Lakitelek Munkacsoportból azért lettek kihajítva a pártból, mert a Fideszbe akarták olvasztani az MDF-et. Hogy a baromságnak van-e határa, azt nem tudjuk, de bizonyos szkepsziseink lehetnek, ha Dávid Ibolyára gondolunk. Lezsákot azzal vádolni, hogy megszüntette volna az MDF szuverenitását, hát, már-már orvosi kategória. Persze a „lakitelekiek” illegális kirúgásakor Dávid még némileg komolyan vehető volt, s voltak még esetleg olyanok ebben az országban, akik komolyan elhitték, hogy Lezsák és Horváth, az MDF létrehozói (hol volt még akkor Dávid Ibolya?!) saját „gyermekük” életére törnek. Azóta már vagy ők sem hisznek Dávidnak, vagy valami gubanc van a mátrixban.

Aztán telt, múlt az idő. Jött Almássy Kornél, aki az MDF alelnökeként azt mondta: új irányt kell szabni a pártnak, s ennek megfelelően az Ifjúsági Demokrata Fórum, az MDF ifjúsági szervezete támogatásával elindul az elnökségért. És mit ad Isten? Egyszer csak, amolyan varázsütésre előbukkan Dávid Ibolya vezérasszony, aki félre szegett fejjel mondta bele a kamerába, hogy hát sajnos Almássy disznóságokban sántikált, le akarta hallgatni őt, ezért most sajnos muszáj kirúgni a pártból. Megtörtént.

Kirúgás helyett.

Következő etapban – már alig lehet tartani a sorrendiséget, mert annyira besűrűsödtek a dolgok – Hock Zoltán, Katona Kálmán és Pettkó András (szintén nem pár héttel ezelőtt csatlakoztak a párthoz) kellett, hogy könnyes búcsút vegyen a tagkönyvüktől. Igaz, még várnak egy második fordulóra a kirúgásukkal kapcsolatos döntést illetően, ugyanis most szombaton ül össze az Országos Gyűlés, amelynek egy: joga van felülbírálni Dávid(ék) döntését, kettő: bizalmi szavazást fog tartani Dávid(ék) ellen. Ez utóbbival kapcsolatos esélylatolgatást egyelőre hanyagoljuk, bár mindenképpen idekívánkozik egy ismerősöm meglátása, amely szerint „egy demokratikusan gondolkodó ember hányingert kap tőle” (mármint Dávidtól). Pipált már valaki olyat, hogy egy bizalmi szavazás nyílt szavazás legyen? Nah ja, valamikor az ötvenes években igen, de 2009-ben már csak Kuba és Észak-Korea lehet ennyire „demokratikus”.

Az már igazán csak MDF light, miszerint az IDF közölte, hogy ha az Országos Gyűlés után is Dávid marad az elnök, akkor felmondják az együttműködést az MDF-fel. Mi erre egy demokratikus, fórumpárti, magyar politikus reakciója? Nem, nem az, hogy srácok, ne hülyéskedjetek, üljünk le, beszéljük meg, nem. Dávid szerint tök mindegy, menjenek csak, elvégre már így se volt lényegi együttműködés. Nem is értem. A többi MDF-es a szemén ül? Az orruk előtt verik ripityára azt a pártot, amelynek az antalli ökörséghez… izé, örökséghez már annyi köze van, mint a legális cigarettabehozatalnak az ukrán határhoz, vagy mint amennyi MDF-es az MDF-ben még akad. Szóval nem sok.

Boross is beintett

A legszebb pedig az, hogy immáron Boross Péter is beintett Dávidnak a nemzetközi egyezményes jellel, miszerint sz’asz Ibike, én olajra léptem. Hock Zoltánék kitaszajtása után írta az Öreg az elnökségnek, amely szerint „az út, amelyen jártok, számomra vállalhatatlan. Nekem az elvek és eszmények többet jelentenek, mint a politikai sodródás a feltételezett siker érdekében”. „Egy televíziós műsorban kértem a tagságot, hogy ne lépjenek ki, és benneteket, személyesen is, hogy mellőzzétek a kizárásokat. Ez utóbbit sikertelenül. Ezért kapcsolatainkat megszakítottnak tekintem. Jobban meglesztek nélkülem" – idézi Borosst a Népszabadság.

No, akkor most elmélkedjünk. Lassan Dávid Ibolyán kívül nem lesz kit kirúgnia Dávid Ibolyának, s ez nem biztos, hogy a párt előnyére válik. Mondják az okosok, hogy a siker legitimál, hiszen bent vannak a hazai, meg az európai parlamentben is. Ja, én kérek elnézést. Ezek szerint a gerincet és a demokratikus pártvezetést, mint olyat, hajigáljuk a szemétdombra? Viccnek is rossz.