A semmiért

A tüntetésektől a legtöbb ember Magyarországon elhatárolódik, hisz nem akar feleslegesen könnygázt kapni a szemébe, vagy összekeveredni a szélsőségeseknek mondott eszmékkel. Ám hogy lehetne jobban elhatárolódnia tüntetésektől, mint egy tüntetéssel? Az örök életet és ingyen sört kínáló Kétfarkú Kutyapárt legalábbis így gondolta, és elég sokan értettek velük egyet.



Az alapelgondolás az volt, hogy a tüntetés annak szól, hogy aki szeretne tüntetni, annak a hangulatában részt venni, de nem talált semmi olyan konkrét célt, amiért ki is mehetett volna, akkor az most kiélhesse tüntetési vágyait. Vagy csak egyszerűen a jelen belpolitikai dogmánál jóval többre tartja a látszólag értelmetlen dolgokat, és ország-világ tudtára akarja adni eme véleményét. Avagy csak egy jót akar marhulni és demonstrálni a semmiért. Mert csak.

A táblakészítés pénteken folyt, maga tüntetés pedig szombat este hétkor kezdődött a belváros Mechwart ligetében. Azért oda, mert a tüntetés célhelye a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), hisz az a magyar állam egy olyan elismert intézménye, ami előtt a lehető legkevesebb értelme van tüntetni. Ráadásul szombat este az égadta világon senki nem volt bent, de ez a legkevésbé sem érdekelte a tüntetőket.

Real Life

Több száz, főleg fiatal szimpatizáns gyűlt össze este hétre a heves eső ellenére - ami elég szép eredménynek mondható. A több száz demonstrálóhoz persze több száz tábla is tartozott, sokatmondó „Legyen!” „Azt akarjuk!”, „Sőt!” feliratokkal. Persze voltak olyanok is, akik igazi célokat tűztek ki maguk elé („Nézz hülyén!” „Több dihidrogénmonoxidot a vizekbe!”), vagy az internet kapcsán emelt táblákat tartottak („Real Life” „Nincs net, unatkozom”). Mások a hétfő ellen tiltakoztak, szitkozódtak („Hülye aki elolvassa!”, „Anyámat!”), vagy az aktualitásokra hívták fel a figyelmet („H1N1”). De futottak még: „mz/x jelentkezz!”, „Símaszkban vagányabb lehetnék”, „Ez a tábla nincs itt” „ Ne tüntess!” „Oszlassanak fel!” és „Ellentüntető” kiírások is.



Maga tüntetés koreográfiája a tüntetők válaszaival együtt remek szatírára sikerült. A célok hangoztatása és a szólamok egy az egyben egy „normális” tüntetést idéztek („Győzni fogunk! Eljön még a mi időnk!”), csak éppenséggel semmi, de semmi célja, konkrét követelése nem volt. Ám a közönség bőszen skandálta a „skandálunk” az „igazságot”, „idegen UFO-k haza” és a „semmit soha” rigmusokat, ráadásul lelkesebben, mint egy Jobbik megmozduláson.

Természetesen megjelentek a tüntetésekhez kötelezően hozzátartozó sajtósok és rendőrök is - tökéletesítve ezzel a hangulatot -, ám ezúttal ők is másképp viselkedtek. Eme elemek a tátott szájú közönséggel együtt vigyorogták és nevették végig a megmozdulást - vagy épp diszkréten próbáltak belefulladni az esővízbe, a röhögésnek köszönhetően. Egy olyan tüntetés volt, amelyről senki nem akart idő előtt hazamenni - még akkor se, ha kivezényelték őket.



A KSH-nál felolvasták a követeléseket, majd egy általuk kitalált, hasonló mennyiségű értelemmel bíró hivatal megbízottja kijött értékelni a pontokat. Ő kiosztott egy kérdőívet is, hogy megtudja a tüntetés valódi célját, de mivel ilyen nem volt, így elzavarta a demonstrálókat, akik felszólították egymást, hogy mindenki határolódjon el önmagától. Visszatérve a táblákat letűztek a ligetbe, majd miután tüntettek a hazamenésért, meg is tették azt. Boldogan, viháncolva, új ismeretségeket kötve.

Mi értelme van?

Maga a látszólag értelmetlen tüntetés megmutatja, hogy az embereknek mennyire elegük van a folyamatos, és majd mindig értelmetlen - vagyis céljukat el nem érő - tüntetésekből, valamint a belpolitikai dogmákból. A tüntetők száma napos időben valószínűleg elérte volna az ezret, ami az átlagos szélsőjobbos tüntetések létszámát is meghaladta volna. Ám nagyon találóan az egyik sajtós kolléga fogalmazott: ha van ennyi „normális” ember, akkor az ország talán túléli ezt az évet.