Az utóbbi néhány napban megszaporodtak a magyar gazdaság helyzetével foglalkozó nemeztközi jelentések és tanulmányok. Az elmúlt pár napban a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Unió egyik csúcsszerve, az Európai Bizottság is „ítéletet mondott” hazánk felett.

Még két év

Az Európai Bizottság két évvel meghosszabbította a határidőt a magyar GDP-arányos államháztartási hiány leszorítására, így elég 2011-ben teljesíteni ezt a kritériumot. Ez azt jelenti, hogy az euró bevezetéséhez szükséges egyik legfontosabb maastricht-i kritérium valószínűleg csak akkor fog teljesülni, s ezzel újabb éveket csúszunk a közös valuta bevezetésével.

Az előírtnál magasabb deficit miatt Magyarország ellen egyébként már több éve folyamatban van a bizottsági eljárás.

Az Európai Bizottság ezzel a kijelentéssel a realitásokhoz igazította a magyar gazdasággal szembeni elvárásait. Ezzel együtt a Bizottság úgy vélik, hogy 2006 – tehát a konvergencia-program meghirdetése – óta Magyarország előrehaladt az államháztartási egyensúly megteremtésében. (Ismeretes, hogy 2006-ban még 9 százalékos volt a deficit, mára azonban 3,5 százalék körül áll.)

A bejelentéssel az Európai Bizottság „belátta”, hogy a gazdasági válságnak olyan hatásai voltak, melyek miatt Magyarország – hasonlóan egyébként a többi, fejlettebb gazdaságú országhoz, például Németországhoz vagy Franciaországhoz – nem tudja teljesíteni a deficitcélt. Joaquín Almunia pénzügyi biztos szerint a megtett válságkezelő intézkedések jó irányba mutatnak, de a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt a 3,5 százalékot is meghaladó költségvetési hiánnyal és 6 százalék körüli gazdasági csökkenéssel érdemes kalkulálni a 2009-es év végére.

Joaquín Almunia azonban – szokásához híven – hangsúlyozta, hogy még a kitolt határidő is csak akkor tartható, ha a közeljövőben a költségvetés egyensúlyba hozása mellett megkezdi a kormány az átfogó szerkezeti reformok végrehajtását.

Almunia emlékeztetett arra, hogy mindenképpen tartani kell az idei hivatalos célt: Magyarországon 3,9 százalékos deficitre számítanak, jövőre pedig a kormány 3,8 százalékos célt tűzött ki. A biztos egy kérdésre válaszolva azt is hangoztatta, hogy „az érintett tagállamok (köztük természetesen Magyarország) esetében nagyon hatásos nyomásgyakorló eszköz az IMF-, illetve EU-hitelkerethez kötődő megállapodás, hiszen ha a kormányok nem teljesítenék az abban foglalt vállalásaikat a szükséges gazdasági intézkedések meghozására, akkor a keret felhasználását leállítanák, ami viszont aggasztó helyzetet teremtene ezekben a tagállamokban”.

A következő részlet

Az Európai Bizottság által szorgalmazott célt azonban csak úgy érheti el hazánk, ha megmarad a fizetőképessége és emellett arra is lesz ereje a kormánynak, hogy finanszírozza a szerkezeti reformok megkezdését.

S hogy honnan szerzünk pénzt?

Természetesen a Nemzetközi Valutaalap számunkra fenntartott hitelkeretéből. Amelynek már jórészét felhasználtuk, de azért még maradt ahhoz elég, hogy „túléljük” azzal a következő egy évet.

Ennek megfelelően igényeltük a harmadik részlet lehívását, amit az IMF nagykutyái Washingtonban jóváhagytak a számunkra.

Az IMF igazgatósága tehát június 23-i ülésén tárgyalta a magyar készenléti hitel harmadik részlete lehívásának jóváhagyását, s a pozitív döntés értelmében további mintegy 1,4 milliárd eurót használhatunk fel 17 hónap alatt. A magyar készenléti hitelkeret újabb részletének lehívása tehát összesen 8,4 milliárd eurót jelent.

Segít ez rajtunk?

A hatalmas összegek láttán jogosan merül fel mindannyiunkban a következő kérdés: a túlélés biztosításán (értsd az ország fizetőképességének megőrzésén) túl mire lesz elég az IMF-hitel?

Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, ismernünk kell a magyar gazdaság fejlődésének további tendenciáit.

A hivatalos kormányzati és a különböző magyar gazdaságkutató intézetek előrejelzéseken túl ezúttal hallgassunk talán a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szakembereire.

A legfrissebb OECD-jelentés szerint Magyarország mély recesszióra és a kormányzati prognózis szerinti nagyobb (4,2 százalékos) államháztartási hiányra számíthat idén, főleg az euróövezeti gazdaságok visszaesése miatt. A világszervezet elemzői szerint jövőre csökkenni fog a gazdasági teljesítmény romlása.

A megtett intézkedések (pl. a júliusi adóemelés) és a gyengébb forint miatt az infláció meg fog ugrani, a munkanélküliség pedig tíz százalék felett lesz az év végére. Minden kormányzati intézkedés és nemzetközi hitelfelvétel ellenére a magyar gazdaság tehát középtávon is sérülékeny marad, de ennek oka már nem kizárólag a kormányt és a válságot terheli, mert abban a magyar háztartások nagy devizaadóssága is ludas.

A hatalmas lakossági eladósodás és az óriási államadósság miatt a befektetők rohamára továbbra sem lehet számítani. (Bár a magas jegybanki alapkamat nagyon vonzó a külföldiek számára, s ezért az OECD azt valószínűsíti, hogy a Magyar Nemzeti Bank ehhez nem is fog hozzányúlni ebben az évben.)

A befektetők bizalmának visszanyeréséhez – és ezáltal a gazdasági fellendülés
elősegítéséhez – tehát elsősorban rendezni kell a költségvetés helyzetét és az így elért egyensúlyt nem is szabad hagyni felborulni, azaz: a választások közeledtével nem szabad engedni a csábításnak és nem szabad hatalmas közkiadásokat „eszközölni”.

Magyarán: a következő egy évben nem szabad osztogatni, mert akkor elérhetetlenné válnak a mostani célkitűzések.