A rendszerváltás óta már rengetegszer támadták a különböző kormányok a jegybankelnököket vélt vagy valós sérelmek, hibák vagy intézkedések miatt (gondoljunk csak Járai Zsigmondra, akit folyamatosan bírált a szocialista-szabaddemokrata kormány). Most azonban olyan súlyos helyzet alakult ki, amelyre még nem volt példa: olyan helyzetbe került – önhibájából – az MNB elnöke, amelyben a lemondása jelenti a kisebbik rosszat az intézmény számára.

A jegybanki függetlenségről

A jegybanki függetlenség az egyik legfontosabb demokratikus, jogállami garancia Magyarországon is. A Magyar Nemzeti Bank olyan független intézmény, amelyet nem utasíthat sem a kormány, sem az Országgyűlés. A működésének szervezeti és személyi garanciái is vannak. A legfontosabb személyi garancia az elnök megválasztása és felmentése. Ez úgy történik, hogy a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel az MNB elnökét. A kinevezés 6 évre szól, ami szintén fontos garancia, mert így elválik az adott parlamenti ciklustól.

Az utóbbi időben a magyar társadalom demokratikus intézményrendszerrel szembeni bizalma mélyponton van. Ez nem csak azt jelenti, hogy az Országgyűlés és a kormány tevékenységét és szavahihetőségét kérdőjelezik meg az emberek, hanem a többi intézményét is.

Az egyes politikai oldalaknak nagyon nagy a felelősségük abban, hogy ez így van. (A független bíróságok elleni támadásnak lehet tekinteni például Gyurcsány Ferenc korábbi nyilatkozatát, miszerint a bíróságok a Fidesz érdekei szerint járnak el.) De természetesen e intézmények vezetőinek is mindent meg kell tenni, hogy visszaszerezzék a társadalom bizalmát.

A vagyonnyilatkozat mibenléte

Az országgyűlési képviselők és az állami vezetők vagyonnyilatkozatát a tőlünk fejlettebb demokráciákban azért találták ki, hogy senki se tüntethesse el a jövedelmét vagy a vagyonát. Sajnos hazánkban rengeteg trükközés és a kiskapuk maximális kihasználása jellemzi a vagyonnyilatkozatok elkészítését. Ezt az országgyűlési képviselőktől már sajnos megszokhattuk, de az, hogy ezt a jegybank elnöke kövesse el, az még a sokat próbált magyar közvéleményt is meglepte.

Persze meg lehet magyarázni (ahogy később meg is magyarázta Simor), de attól még tény marad: azzal, hogy a jegybankelnök nem szerepeltetett a vagyonnyilatkozatában egy hatalmas összeget, azzal kijátszotta a vagyonnyilatkozat-tételi eljárás lényegét.

Korábban már írtunk az ügyről, de mivel egyrészt azóta új részletek derültek ki, másrészt pedig azóta már az Országgyűlés illetékes bizottsága is foglalkozott az üggyel, kiderült, hogy hogyan viszonyul a demokratikus intézményrendszerünk ehhez az újabb bizalmi kérdéshez.

Tulajdonképpen egy több száz milliós tételről van szó, amelyet Simor a 2006-os vagyonnyilatkozatában még szerepeltetett, az egy évvel későbbiben (a 2007-es évre vonatkozólag) azonban már nem.

Időközben kiderült, hogy hová tűnt a kérdéses összeg: azt egy ciprusi – a Trevisol Management Services Ltd. nevű – cégébe fektette be Simor. Amikor többen szóvá tették, hogy talán mégsem elegáns ekkora összeget letitkolni a nyilvánosság elől egy jegybankelnöknek, Simor András így védekezett: nem tudta hová írni, mert a vagyonnyilatkozat nem tartalmazott ennek megfelelő rubrikát.

Aztán később mégis beírta, köszönhetően annak, hogy az Országgyűlés mentelmi bizottsága egy ajánlásban az „egyéb közlendők” rovatot jelölte meg a megfelelő helynek, ahová be kell írni.

Répássy Zsolt fideszes parlamenti képviselő mindezek miatt vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményezett Simor András ellen, de az Országgyűlés mentelmi bizottsága végül nem rendelte el azt. Géczi József Alajos, a bizottság elnöke közleményében részletesen kifejtette ennek indokait.

„Simor András a vagyonnyilatkozatát – a házszabály vonatkozó bekezdésében foglaltaknak megfelelően – kiegészítette, kijavította, megmagyarázta, a pontosításokat pedig nyilvános vagyonnyilatkozatában feltüntette. Simor András az egyéb közlendők rovatban feltüntette az általa tulajdonolt gazdasági társaságban elhelyezett befektetéseit, illetve a cég személyesen általa használt gépkocsiját. Ezzel megmagyarázta a felvetett pénzvagyon-mozgás ellentmondásait.”

Sőt! Simor még „túlzásba is vitte” a korrekciót: „a nyugdíjpénztárban elhelyezett megtakarítását is kijavította, és válaszában a korábbi évek adatait is részletezte. Végezetül nyilatkozatának egyik pontját kiegészítette azzal, hogy a Zeneakadémia Gazdasági Tanácsának elnökeként kapott jövedelmét nem veszi fel, annak összegét a zenekultúra céljaira rendszeresen visszajuttatja”.

Az ellentmondásokat Géczi József Alajos szerint az okozhatta, hogy „a vagyonnyilatkozati űrlapon a részben vagy egészben tulajdonolt vállalkozásban elhelyezett befektetések, illetve az onnan személyesen használt vagyontárgyak feltüntetésére nincs külön rovat. A kezdeményezés benyújtása után bizottsági állásfoglalással orvosoltuk az egyértelmű törvényi rendelkezés hiányát. Azt ajánlottuk, hogy a képviselők az ilyen természetű adatokat egységesen az Egyéb közlendők rovatban tüntessék fel”.

Lemondás?

Tény, hogy a jegybankelnök nem tüntette fel ezeket az adatokat a vagyonnyilatkozatában és az így hiányos – tehát nem a teljes vagyoni helyzetét mutató – volt.

Tény, hogy azzal, hogy külföldre utalta a befektetéseiből származó pénzt, azzal nem itthon adózott, hanem Cipruson.

Tény, hogy ezeket a jogszabály általi hiányosságok megengedték, így nem követett el törvénysértés, viszont morálisan mindenképpen elmarasztalható, hiszen – mint az MNB vezetője – sokkal szigorúbb morális kritériumoknak kell(ene) megfelelnie, mint egy átlagembernek.

Az elmúlt hetekben a Fidesz lemondásra szólította fel Simor Andrást az ügylet miatt. Sőt, múlt héten már az MSZP frakcióigazgatója, Tóbiás József is úgy látta: „Simor András nem állta ki a morális próbát, amelyet egy gazdasági válságban a baloldal elvár felelős poszton lévő emberektől. Ezt az MNB-elnöknek végig kell gondolnia.” (Tóbiás hangsúlyozta, hogy ez a magánvéleménye és nem az MSZP hivatalos álláspontja.)

Az MDF színeiben európai parlamenti képviselővé választott Bokros Lajos pedig a következőket mondta az esetről: „én a morális kérdésekkel a jegybankelnök úr esetében nem szeretnék foglalkozni. Azt gondolom, hogy ez már túlment minden határon. A jegybankelnöknek saját magának kell eldönteni, hogy mi a következő lépés”.

A közvélemény kíváncsian várja a következményeket. Már ha lesznek egyáltalán…