A legfontosabb: javul Overdose állapota, Franciországban épülget, de még egy lyukkal a lábában is lefutja a többi „kollégáját”. A veretlen magyar versenyló gyógyulásáról Mikóczy Zoltán tulajdonos beszélt a PannoniaOverdose.hu-nak:

Nantes-ban fantasztikusak a körülmények. Olyan, mint amikor egy Trabantból átül az ember egy luxusautóba. A pálya futófelülete kiváló minőségű, rend és tisztaság mindenütt, a munkáját mindenki fegyelmezetten végzi. Ez egy másik világ, amíg az ember ezt nem látja, addig nem hiszi el, hogy ilyen óriási a szakadék a profi tréningviszonyok és a magyar között, sajnos. Még a homokpálya is sokkal jobb, mint amin ő Alagon futkosni szokott. Mit mondjak? Még azt az erdei utat is rendszeresen locsolják, hogy megfelelő mélységű legyen talaja, ahol a lovak csak kisétálnak a pályára. Abszolút ideális hely. Amíg nem tudunk ilyen körülményeket teremteni, addig nem lehet elvárni, hogy a Magyarországon tréningező lovak hasonló eredményeket érjenek el. Az első- és az ötödosztály nem tud egymással versenyezni.

Tehát a körülmények ideálisak, hogy érzi magát Overdose?

Dózi nagyon jól van! Fokozatosan veszi fel a versenyformáját, a kondíciója napról-napra jobb és jobb. Naponta két-három kör könnyű galoppmunkát végez az ottani versenypályán. Ettől azt várjuk, hogy folyamatosan javuljon a kondíciója. A patája javulófélben van, még egy 4-6- hetes utókezeléssel számolunk. Ez idő alatt annyira be tud nőni az a lyuk, ami a bal első lábában van, hogy ez az újrapatkolásnál már nem szabad, hogy problémát jelentsen. Ezután lehet majd Dózit nagyobb mértékben terhelni.

Versenyformát említett. Ez azt jelenti, hogy a gyógykezelés mellett már esetleg versenyekre felkészítő tréningmunka is folyik?

Az eredeti elképzelés az volt, hogy csak rehabilitációra utazik ki Nantes-ba, de miután ott csapatmunka folyik, fokozatosan egyre inkább versenyformában érzi magát. A probléma is pont ebből adódik, mert a tipikus francia edzésmódszer az, hogy kimegy harminc ló, és együtt dolgozik. Ez úgy érzem, kezdi zavarni, hiszen ő eddig mindig egyedül végezte a munkáját. Azért is, mert senki sem tudta a tempóját tartani. Itt is ez a probléma, már három-négy lépés után beéri az előtte lévő lovat, akkor vissza kell fogni ügetésbe, majd megint beindul… Úgyhogy egyfolytában harcol vele Barbi, ezért abban maradtunk, hogy a lónak egyedül kell dolgoznia.

Ki irányítja az ottani munkát?

Monsieur Henri-Alex Pantal, aki Franciaország tíz legjobb trénere közé tartozik. Ő egy évtizedes, számára jól bevált edzésmódszert alkalmaz. Ebbe viszont Overdose nem illik bele, mert őt ilyenkor is viszi a szíve. Azért is utazom szerdán reggel Ribárszki Sándorral és az állatorvossal újra Nantes-ba, hogy ezt megbeszéljük. Pantal úr vagy elfogadja azt a kívánságunkat, hogy egyedül és önállóan dolgozzon a ló, vagy ha nem, akkor elvisszük máshová. Ugyanis ez a ló számunkra egy kincs, neki meg egy a sok közül. Ő úgy néz ránk, mintha a Holdról jöttünk volna, mintha azt sem tudnánk, mi a lóversenyzés, amikor ő már több, mint tíz éve mestertréner, nehogy már mi akarjuk megmondani, mi a jó.

Viszont ezt a lovat mi ismerjük, mi készítettük fel eddigi versenyeire, és velünk nyert tizenkét versenyt a tizenkettőből. Nem szokhatja meg, nem fogadhatja el, hogy más ló van előtte. Neki az kell, hogy ő legyen az első, és az ottani munkamódszer ezért nem felel meg a számára. Nem ez a célom, de ha kell, elhozom a lovat, mert nem akarom a szívét megtörni.

Overdose épp csak túl van egy hosszú utazáson, ha mégis arra kényszerül, hová kerülhet?

Chantilly-be, vagy Pulborough-ba, de erről majd a jövő hét elején...

Legyen így.

Bizony, legyen úgy, hogy a mostanában a legnagyobb magyarként számon tartott Overdose szépen felépül, összeszedi elveszített versenyformáját és ismét bucira veri a világ összes többi versenylovát.

A szívét pedig valóban kár lenne megtörni, szüksége lesz még rá ennek a csodalónak…