Úgy tűnik, meghülyültek a környékünkön (értsd: külföldön) munkálkodó politikusok. Olyanokat mondogatnak, hogy az embernek a haja égnek áll. Jan Slota például a napokban kiböfögte, hogy Magyarország háborús fenyegetést jelent a világnak. Ha cinikusak akarnánk lenni, azt mondhatnánk „jó lenne”: azt jelentené a magyar hadsereg a térség legerősebbje. Ha viszont normálisan ítéljük meg csak annyit: „eszeveszett ökörség.”

De ha kissé nyugatabbra tekintünk, ott sem jobb a helyzet. Angliában, a Brit Nemzeti Párt elnöke, Nick Griffin egy interjúban pofátlan őszinteséggel fejtette ki véleményét Európa bevándorlási problémájáról. Azt mondta, az európai partok felé tartó bevándorlókkal teli hajókat „el kell süllyeszteni, a menekülőknek pedig dobjanak mentőtutajokat, amelyekkel visszamehetnek Líbiába.” Tiszta elmebaj. Főleg úgy, hogy az európai demokrácia egyik fellegvárából halljuk ezt.

A marha törvények

Aztán itt vannak a különféle most megszülető törvények is. Ehhez kanyarodjunk kicsit vissza Szlovákiához. A baráti szomszédunknál elfogadott nyelvtörvénynél kevés kirekesztőbb szabály született széles ez Unióban. Ukrajnában pedig épp most szeretnének elfogadtatni egy törvényt, mely a külföldi zászlók állami intézményekre való kitűzését tiltaná.

Joggal kérdezhetjük ezek után: itt mindenkinek elment a józan esze? Valami fertőző járvány támadta meg a politikusokat, ami elevenen emberek agyvelejét fogyasztja? A gond azonban attól válik igazán súlyossá, hogy mindezen őrültségekre az Unió képtelen értelmes reakciót adni, csak hangjavesztett kacsaként hápog.

Ilyet azért mi sem

A mai magyar politikai élet nem nevezhető éppen kifinomultnak. Vannak ugyan nálunk is meglepő megnyilvánulások, de ilyen Slota meg Griffin mélységű kijelentések azért nem születnek. Pedig igazán eljátszhatnánk a gondolattal, hogy mi is beszállunk az őrültek közé. Ha már senki nem inti le ezeket, kezdjünk bele mi is az ordításba. Kezdjünk el trianonozni például.

Vajon mit szólna az EU – a szlovák, román és szerb testvéreinkről nem is beszélve – ha lenne Magyarországon egy parlamenti politikus, aki a „Mindent vissza!” meg a „Nem, nem soha!” kijelentésekkel bombázná a (világ)sajtót. A vicc az, hogy ismerve a békediktátum megszületésének enyhén szólva is visszás körülményeit, ez jóval valószerűbb lenne Griffin hajósüllyesztő terveinél, vagy Slota „magyarok hozzák a háborút” benyögésénél.

Kampányoljunk hát Nagy-Magyarországért, Erdélyért, meg a felvidékért. Szerezzük vissza ami valaha a mienk volt. Punktum! Aztán szóljon amit akar az EU. Valószínű csak hápogna tovább.

Még jó hogy nem

Szerencsére ez a gondolat a hazai politikában nem divat. Egyelőre. Még Vona Gábor, a Jobbik elnöke sem trianonozik. Pedig, ha az említett politikusokat vesszük alapul, megengedhetné magának. Ezzel természetesen nem Vona Gábornak akarunk alapot adni arra, hogy elkezdje. Józan politikus ezt nem vállalhatja fel.

Magyarországon valamiért az ilyen embereket kirekesztette magából a közélet. Miért nem tudják ezt máshol is? Azért az kifejezetten meghökkentő lenne, ha nekünk kellene példát mutatni a külföld felé.

Persze az is kérdés, meddig maradnak józanok a magyar politikusok, és mikor kezdenek slotásodni, meg griffinesedni. A rossz példa sajnos ragadós.