Szupersztárok és törzsi táncosok egy színpadon

Az első algíri Pánafrikai Fesztivál óta negyven év telt el. Azóta számos vérontás, feszültség és pénzügyi válság rengette meg a földrészt, és nem volt alkalom újabb kulturális seregszemle megszervezésére.

A héten tartott másfél órás színpompás megnyitón több száz kongói pigmeus vadász, kenyai maszáj és mali peuhl törzsbeli táncolt és énekelt, arab lovasok vágtattak át a színpadon, tűznyelők és trapézművészek szórakoztatták a közönséget.

A több száz algériai színhelyen megrendezett fesztivál nem csak a szórakoztatásról szól: akadémikusok részvételével szimpóziumokat, előadásokat és szemináriumokat is tartanak.

Zuaui Benhamadi, a fesztivál főszervezője elmondta: a fesztivál célja az is, hogy megvitassák, miként lehet a gyarmatosítás utáni kor problémáitól eljutni azokhoz az eredményekhez, amelyekre Afrika valóban büszke lehet, illetve hogyan építse fel jövőjét a földrész.

Az első fesztivált 1969-ben tartották túláradó hangulatban, hiszen jó néhány afrikai nép nem sokkal korábban szabadult fel a gyarmati iga alól. Az azóta eltelt évtizedek kevésbé voltak fényesek: több ország harcolt diktatúrák és katonai rezsimek ellen, polgárháború, éhínség és korrupció söpört keresztül a kontinensen, amely színhelye volt az utóbbi idők legsúlyosabb népirtásának is Ruandában. Algéria "sötét évtizedében", a kilencvenes években az algériai hatóságok és fegyveres iszlamisták közötti "majdnem háborúnak" 200 ezer halálos áldozata volt.

A nyitó műsorban fellépett a zöldfoki-szigeti Cesaria Evora, a szenegáli Youssou N,Dour, és az arab zene nagyasszonya, az algériai születésű Warda. Az előadás résztvevői tánccal és énekkel mutatták be Afrika történetét, a rabszolgaságot és a gyarmatosítást, majd Afrika függetlenségi harcát.

A fesztivál nem volt mentes a bírálatoktól sem: többen vélték úgy, hogy Algériának nem a kultúra támogatására, hanem inkább a súlyos szociális gondok megoldására kellett volna fordítania a dollármilliókat.