Csak a szokásos. Az elmúlt hónapok támogatottsági mutatóit figyelembe véve immár cseppnyi meglepetés sincs abban, hogy a felnőtt, tehát választásra jogosult lakosság körében a Fidesz háromszor annyi szavazatra számíthatna mint az MSZP, ha most vasárnap tartanának egy országgyűlési választást.

A Szonda reprezentatív mintáról levett adataiból az is kiderül, hogy a Fidesz bázisa továbbra is meglehetősen változatos képet mutat. Egy igen sokféle beállítottságú és demográfiai összetételű társadalmi csoportot kellene tehát egyben tartania a választásokig ahhoz, hogy nyugodtan várhassa voksolást.

Habár pillanatnyilag úgy tűnik, a kohézió fenntartása nem ütközik különösebb nehézségekbe, azért a jobbszélről támadó Jobbikkal lehetnek még kemény küzdelmei a Fidesznek, de egyéb választó szegmensek (például a nyugdíjasok majd’ hárommilliós tábora) is komoly kihívások elé állíthatják Orbánékat.

Az aktuális pártpreferenciákról és a két legnagyobb politikai erő közeljövőben várható stratégiájáról egyaránt Juhász Attilát, a Political Capital igazgatóhelyettesét kérdeztük.

A Fidesz támogatottsága a felnőtt lakosság körében szinte az összes választói csoportban jó ideje azonos, úgy negyven százalék körüli. Minek tudható be ez a stabil szimpátia, az eredményes ellenzéki retorikának, vagy a kormány bukdácsolásának?

A Fidesz a 2003-as néppárttá alakulása óta folytat egy következetesen mindenki számára csupa jót ígérő politikát, amely a választói csoportok széles köre előtt nyitja meg az utat. Ennek része, hogy nagyon óvatosan beszél arról, mely társadalmi rétegek érdeke sérülne, ha kormányra kerülne.

Az óvatos retorikának tehát döntő jelentősége van.

Igen, ám ezt a politikát csak addig folytathatja a Fidesz, amíg ellenzékben van. Kormányra kerülve igen hamar szembesülni fog egy rendkívül szűk fiskális mozgástérrel, valamint azzal, hogy olyan politikai döntések nincsenek, amelyek mindenkinek egyformán jók.

Az a kérdés, hogy mindezt az elkötelezett Fidesz szavazók látják-e vagy sem. Hiszen azért az egyértelműnek tűnik, hogy ez a szűk pénzügyi mozgástér nem fog megváltozni azzal, hogy kormányváltásra kerül sor.

A Fidesz szavazók magja vélhetően akkor is ki fog tartani pártja mellett, ha kiderül, hogy az ellenzékben folytatott politika kormánypozícióban már nem tartható. A jelenlegi Fidesz-tábor nagyobb része azonban nem látja ezt, méghozzá azért, mert nem elég tájékozott, nem figyeli eléggé az eseményeket. Ez azonban nem csak a Fidesz támogatóira vonatkozik!

A legfrissebb adatok szerint a Fidesz a nyugdíjasok körében a legnépszerűtlenebb, az MSZP szempontjából pedig az mondható el, hogy ez az a választói szegmens, ahol még egyáltalán versenyben tud lenni a legnagyobb ellenzéki erővel. A Fidesz pedig mintha fittyet hányra az idős szavazókra. Miért?

Véleményem szerint a Fidesz nem mond le a nyugdíjasok megszólításáról, csupán az átlagosnál is óvatosabban fogalmaz velük kapcsolatban. Ennek oka, hogy pontosan tudja: kormányra kerülése esetén sem tudná visszahozni a 13. nyugdíjat, hiszen ez évente több mint 200 milliárdos tétel, költségvetési fedezet nélkül. Egyébként a Fidesz számára már az is nagy eredmény, hogy pariban tud lenni a szocialistákkal a nyugdíjasok körében, de ehhez a kormány „segítsége” is kellett. A visszafogottság pedig azt a célt is szolgálja, hogy később ne lehessen erőteljesen számon kérni rajtuk a nyugdíjasok számára kedvező intézkedések elmaradását.

A Fidesz tehát jókorát tudott szakítani az MSZP-táborból a nyugdíjasok által. Azt viszont nem igen látni, hogy a szocialisták melyik választói szegmensből szeretnének csipegetni. Érdemes még egyáltalán ringbe szállniuk, vagy örülhetnek, ha a saját passzív szavazóikat sikerül mozgósítaniuk?

Az MSZP-nek ma ezzel az a legnagyobb problémája, hogy az EP-választás utáni belső konfliktus hevében „elfelejtett” kommunikálni a saját bázisával. Jószerivel még azoknak sem mondott köszönetet, akik végül mégis rájuk szavaztak. Annál rosszabb pedig nincs, amikor egy párt befelé fordul és a választóit magára hagyja. Valamiféle karakterrel persze azért nyilván elő fognak állni a választások előtt. Ennek vélhetően hangsúlyos eleme lesz az utóbbi időben hangoztatott „baloldali fordulat”, amit azonban nehéz hitelesen képviselni egy nem kifejezetten szociális intézkedéseket hozó kormány támogatása mellett. Ezzel együtt már most látható, hogy a szocialisták a kampányban folyamatosan a Fidesznek szegezik majd a kérdést: mit kívánnak kezdeni a nyugdíjasokkal? A kérdés csak az, hogy ez két ciklusnyi szocialista kormányzás után hatásos lesz-e.

Az utóbbi időben láthatóan kikerült a Fidesz-nyilatkozatokból az előre hozott választások követelése. Miért?

A Fidesznek egyrészt nem érdekei ellen való, hogy azokat a kényszerű intézkedéseket, amelyek részben a gazdasági válság miatt váltak szükségessé, a Bajnai-kormány hozza meg helyettük. Az például igen beszédes volt, hogy az adótörvények megszavazásakor húsz Fideszes képviselő nem ment be a szavazásra, illetve többen úgymond „véletlenül” megszavazták a Bajnai-kormány intézkedéseit. Másrészt pedig egyre kevésbé van értelme előrehozott választásoknak, hiszen az csak néhány hónappal hozná előrébb a voksolás időpontját.

A Fidesz igyekszik tanulni a 2006-os eseményekből?

Igen, az már más kérdés, hogy ennek ellenére valamilyen mértékű csalódás elkerülhetetlen lesz a kormányra kerülés után. A csalódott Fidesz-szavazók pedig elsősorban a Jobbikot erősíthetik majd, pártpolitikai szempontból ez lehet a legnagyobb kihívás a Fidesz számára.