Helyszíni szemle

2009. július ötödikén több tízezer ember csapott össze Urumcsiban, a Kína alá tartozó Xinjiang Autonóm tartományban - aminek a hadsereg vetett véget. 192 ember maradt holtan az utcákon, és 1721-en sérültek meg annyira, hogy tartós kórházi ápolásra szorultak.

Dühödt ujgurok támadtak a térségre intenzíven betelepített hanokra, mivel szerintük elnyomják őket. A Hanok ezt nem értik, szerintük az ujguroknak hálásaknak kellene lenniük a térség gazdasági növekedéséért, és azt általuk épített utakért, munkahelyekért és iskolákért. A teljes háttéranyagot lásd itt.

Az összecsapás után 20.000 katona érkezett a tartományba, akik megakadályozták a két nappal későbbi összecsapás elfajulását - amit ezúttal a feldühödt hanok kezdeményeztek. A hadsereg próbált minden nagyobb megmozdulást megtiltani: kordonokat húztak a város ujgur és han negyedei között.

Mind a hanok hagyomány szerinti, a halál után hét nappal tartott gyászfelvonulást, mind a mecsetek pénteki (ami a muszlimok legfontosabb napja) kinyitását megpróbálták betiltani - de egyik sem ment zökkenőmentesen. A terület azonban ennek ellenére sem nyugodt: beszámolók szerint hétfőn, egy ujgurok lakta negyedből lövések és robbanások zaja hallatszott, és néhány halottról is tudni lehet.

Történt egy furcsa robbanás is a térségben: egy vegyipari vállalat több tízezer köbméteres olajtartálya röpült a levegőbe, a tűzoltóknak csak két óra izzasztó munkával sikerült megfékezniük a tüzet. Emberi sérülés nem történt, és egyelőre fogalmuk sincs, mi okozta a robbanást. A hatóságok a szándékosságot természetesen azonnal kizárták - ami Kínában annyit jelent, hogy nagy az esélye annak, hogy egyes ujguroknak elegük lett a hanok által adott munkahelyekből és a korrupt párttagokból, és ekképp fejezik ki tiltakozásukat.

Kettős következmények

Kína egyaránt hirdetett békét és megtorlást a történtek után. Az átlagosnál is jobban megerősített katonai jelenlét és a rendőri brutalitások szinte az elvárt menetrend szerint történtek - azonban megszólaltak a legfelsőbb körökből is. Hu Csin-Tao kínai elnök és a mindenható kommunista párt vezetői a felelősök „elkülönítésére és megbüntetésére" szólították fel a hatóságokat. Urumcsi párttitkára pedig egyenesen kivégzéseket emlegetett: „Azokat, akik kegyetlen bűntetteket követtek el, ki fogjuk végezni." A szigorításba benne van az internet korlátozása is - amit viszont egyre ügyesebben kerülnek ki az ellenzéki bloggerek.

Mindazonáltal Kína tudatáig is elért az a tény, hogy a kisebbségi konfliktusokat nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni. Gőzerővel belefogtak hát egy kampányba, amelyben a „ három gonosz erő” elleni harcra hívják fel a figyelmet. Ezek a terrorizmus, szélsőségesség, és a szeparatizmus (szakadár törekvések - az ujgurok számára a tényleges autonómiára való törekvés). Az egész tartományt tele plakátozták, ez szól a hangosbemondókból - sőt a tévéből is.

Ez utóbbi különösen neccesre sikerült: az egyik kisfilmen hanok és ujgurok együtt éneklik, hogy „mind egy család tagjai vagyunk” - azonban az ujgurok nagy része nem hisz az üzenet valóságában. „Az ujgurok 90 százaléka nem hisz ennek a kampánynak. Én se. A résztvevőknek fizettek azért, hogy ezt mondják” - jegyzi meg egy ujgur üzletember alig hallhatóan az AP riporterének Hotan városában. "Már tévét nézni sem tudok többet. A kampány megőrjít.” - közli egy egyetemi hallgató. „Ez a legjobb mód arra, hogy elbánjunk a hanokkal”- kiált fel egy muszlim boltos, majd fog egy baltát, feje főlé emeli és lesújt vele a semmire, miközben felröhög.

Külföldi hatás

A nagyvilágot nem hagyta érzéketlenül a diktatúra ily mértékű brutalitása. Sok ország felszólította Kínát - a Fidesszel együtt -, hogy próbálják már az intézkedések közben figyelembe venni az emberi jogokat is (esélytelen), de egyik sem volt annyira erős, mint Törökország, ami szintén otthont ad több tízezernyi ujgurnak. Ők egyenesen „népirtásnak” nevezték a történteteket, és az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordultak, hogy az segítsen véget vetni a mészárlásnak. Kína válaszában nem kellett csalódni: az ország visszautasította a "népirtás" jelzőt, és közölte, hogy ehhez Törökországnak semmi köze, hisz ez Kína magánügye.

Azonban nem csak Törökországban élnek nagy számban ujgurok, hanem a szovjet utódállamok nagy többségében is - hisz a terület megszállásakor ott találtak menedéket. Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Azerbajdzsánban és Tádzsikisztánban is egyaránt voltak megmozdulások. Legtöbbször a kínai nagykövetség előtt tüntettek, vagy különböző levelekkel bombázták Oroszországot, Amerikát az EU-t, az ENSZ-t - vagyis bárkit, akitől segítséget reméltek.

A legérdekesebb azonban az, hogy az algériai Al-Kaida felajánlotta a segítségét az Ujgurok Világszervezetének: szívesen megbosszulja a kínai vérengzést az Észak-Afrikában dolgozó kínai munkásokon (több mint hatvanezren vannak, csak Algériában). Az ujgurok visszautasították a „segítséget” és elhatárolódtak a felajánlóktól - a kínai kormány pedig óva intette kint dolgozó állampolgárait.

Bár a nemzetközi terrorhálózat egyre több helyen próbál az elnyomottak és radikálisok oldalára állni - jelen van többek közt Nigériában, Szomáliában, Egyiptomban, Kenyában - ez az első alkalom, hogy egy ennyire távoli, Amerikával nem túl jó viszonyt ápoló ország ellen kezdene akciózni. Ha egy ilyen merénylet ténylegesen történne, akkor az Al-Kaida lehetne hivatalosan is az első, világméretű terrorszervezet.