Az Egyesült Államokban nagyszabású ünnepségsorozattal emlékeznek meg a jubileumról, az asztronautákat hétfőn fogadja Barack Obama elnök.

Az Apollo-11 legénységének első közös évfordulós megjelenése a Smithsonian Intézet Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeumában volt. A helyi idő szerint vasárnap este rendezett előadásra 7000 érdeklődő jelentkezett, közöttük sorsolással osztották ki a 485 helyet.

A hallgatóság nem sok újat tudhatott meg a holdkomp leszállásáról, arról, hogy miként néz ki a Hold felszíne, és mit éreztek az űrhajósok, amikor ott jártak. Az asztronauták inkább jövőbeli elképzeléseikről beszéltek - vagy éppen a távoli múltba tekintettek vissza.

Neil Armstrong mindössze 11 másodpercet szánt az Apollo-11 küldetésének, előadásában azokra a felfedezésekre helyezte a hangsúlyt, amelyek lehetővé tették a Holdutazást. Mint mondta, az űrkutatási verseny volt a végső békés megméretés az Egyesült Államok és a Szovjetunió között: mindkét ország a megismerés, a tudomány és a felfedezések révén jutott fel "az égi országútra".

Edwin E. Aldrin szerint, aki Neil Armstrong után másodikként lépett a Hold felszínére, a legjobb módja küldetésük méltatásának, ha merész új célokat tűznek ki.
Michael Collins, aki a trió egyedüli tagjaként egész idő alatt az Apollo-11 fedélzetén maradt, hogy irányítsa társai holdsétáját, azt fejtegette, hogy a Hold nem érdekes, annál érdekesebb viszont a Mars. "Néha azon töprengek, hogy rossz helyre repültem. A Mars gyerekkorom óta a kedvencem" - mondta, hozzátéve: szeretné megérni, amint a vörös bolygó az érdeklődés homlokterébe kerül, épp úgy, ahogy John F. Kennedy néhai elnök a Holdra összpontosított.

Christopher Kraft, a houstoni repülésirányító központ akkori vezetője szintén az új űrkutatási célok szükségessége mellett tört lándzsát. "Új technológiára van szükségünk, az Apollo-program óta nem volt ilyenünk" - mutatott rá. Mint kifejtette, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA emberei az 1960-as években új technológiákról és új célokról beszéltek, míg a jelenlegi gárda még mindig a múltba tekint, a Holdra való visszatérést tervezi. A tervekben szereplő új űrrakéták megépítését a NASA volt illetékese "szteroidok által felpumpált" Apollo-projektnek nevezte. Jelezte, arra szándékozik sürgetni Barack Obama elnököt, hogy a jövőbe kell beruházni.

Edwin E. Aldrin és Michael Collins ugyan nem bírálták a NASA-t, ám lejárt lemeznek minősítették a személyzettel ellátott holdbázis létrehozásának terveit. Aldrin részletesen kifejtette, hogy miként lehetne a Hold ugródeszka a Mars égi kísérőjére, a Phobosra vagy magára a vörös bolygóra való eljutásban. A Hold segítségével célba vehetnének némely aszteroidát is, olyanokat, mint az Apophis, amely egy napon veszélyt jelenthet a Föld számára - mondta.

Aldrin rámutatott, hogy Armstronggal a Wright fivérek első repülőútja után 66 évvel léptek a Hold felszínére; azt kívánta az emberiségnek, hogy 66 évvel az Apollo-11 küldetése után érje el a Marsot. Ez 2035-ben lenne esedékes.

Az Apollo-11 1969. július 16-án 14 óra 34 perckor indult útnak fedélzetén Neil A. Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrin asztronautával. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin a Sas (Eagle) névre keresztelt Holdkomppal megkísérelte a Holdra szállást. Kis híja volt, hogy nem vallottak kudarcot: a landolásra a Földről síknak tűnő Nyugalom Tengerét szemelték ki, de kiderült, hogy azt hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a kétpercnyi manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor alkalmas helyet találtak, és jelenthették a houstoni irányító központnak: A Sas leszállt.

1969. július 20-án, vasárnap este 10 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére.
A Holdra még hat expedíció indult, az Apollo-13-nak műszaki hiba miatt vissza kellett fordulnia. Égi kísérőnkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak.