Vérlázító történetre bukkant az RTL Klub Fókusz című műsora. 2009. március 21-én súlyos közlekedési baleset történt az M1-es autópályán Tata magasságában. Egy francia autós rohant bele az előtte haladó traktorszállítóba. A külföldi autó kigyulladt, a sofőr eszméletlenül bennragadt az égő autóban.

Azt ezt észlelő Pápai Róbert autómentőjében ülve azon nyomban a helyszínre sietett. Méghozzá nagy sebességgel. Amint odaért kirángatta az eszméletlen franciát az égő autóból, majd többedmagával oltani kezdte a lángokat.

Később a helyszínre érkező tűzoltóhadnagy elmondta, segítsége életmentő volt. Mivel a lángokat több poroltóval sem tudták eloltani - ez csak a tűzoltóknak sikerült - valószínűleg bent égett volna az ájult férfi.

Hideg zuhany

Erre a Fejér Megyei Rendőr Főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya gyorshajtás miatt tett feljelentést, és negyvenezer forintos bírságot szabott ki Pápai Róbertre. Első nyilvánvaló döbbenetünkön túllépve, egy szakértő segítségével utánanéztünk a törvényeknek. Azok azonban nem támasztják alá a rendőrség álláspontját. Ráadásul az említett műsor is elsiklott egy fontos jogszabály mellett, ami az egész történetnek új színt ad.

A bemondó hölgy elmondta, „egyik törvényünk szerint mindenki köteles segíteni, ha balesetet lát, egy másik jogszabály szerint a gyorshajtásért fizetnünk kell”. Mindkettő állítás igaz, a bökkenő ott van, hogy ez nem magyarázza meg a történteket, azaz nem itt van a kutya elásva.

A törvény

Merthogy kivételesen van a helyzetre alkalmazható rendelkezésünk, ám valamely oknál fogva ezt a főkapitányság nem vette figyelembe. Az idevonatkozó törvény (1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről) 8.§, illetve a 31.§-ban meg vannak határozva azok a kizáró okok, amikor gyorshajtásért nem büntethető az ember.

A törvényben világosan le van írva, hogy „A törvény 5-9. §-aiban foglaltak esetében értelemszerűen alkalmazni kell az 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott kísérlet, felbujtás, bűnsegéd, szándékosság, gondatlanság, beszámíthatóságot kizáró kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, jogos védelem, végszükség fogalmát.”

Az 1978-as törvény erre vonatkozólag a következőt mondja ki: „Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett”.

Bírságot neki, mert megérdemli

A törvények tehát egyértelműen kimondják, hogy mások életének mentésekor nem vonható felelősségre a gyorshajtó. Ez esetben pedig ez történt. Pápai Róbertet mégis megbüntették 40 ezer forintra. És akkor még nem is beszéltünk arról, milyen megaláztatás ez számára, mikor köszönő levelek helyett csekket hoz a posta.

Tény, hogy számtalan életidegen paragrafus van a jogszabályaink között, olyanok, amelyek nem csak egymással ellentétesek, de magával a józan gondolkodással, vagy az alapvető értékekkel sincsenek összhangban. Itt azonban nem erről van szó. Itt súlyos szakmai tévedés történt.

Csak egy apróság hiányzott

Nem állítjuk azt, hogy mindenképpen a bírság kiszabása volt a cél. Nem gondoljuk, hogy a rendőrség szeret rápróbálni a lehetséges szabálysértőkre és mielőbb kiszabni a büntetési összeget, hogy az állam bevételre tegyen szert. Biztosak vagyunk benne, hogy a rendőrség a szabályok maradéktalan betartásával végzi a munkáját.

Azonban vannak helyzetek, mikor egy minimális erkölcsi érzékkel megáldott hivatalnok kezében megáll a toll és elgondolkodik azon HELYES-e ezt az embert megbírságolni. Ha eljut idáig, akkor lehet, hogy önmaga fogja azt mondani: „na, őt azért mégis ciki lenne megbüntetni, hiszen megmentette egy ember életét”.