Az elmúlt években, évtizedekben bőven voltak válságok, konfliktusok szerte a világban, s minden bizonnyal az elkövetkezendő évtizedekben sem fogunk szűkölködni bennük. Ha valamely nagyhatalom aktív alakítója, megkerülhetetlen szereplője szeretne lenni a folyamatoknak, akkor elsősorban határozottságra, tekintélyre, erőre és – az Unió esetében – mindenekelőtt közös álláspontra van szükség. Meg persze, megfelelő eszközökre.

Már dolgoznak rajta

A megsokasodott válságok és az arra adott uniós válaszok elégtelen kezelése sok vezető európai politikust arra indított, hogy szorgalmazza a hatékony uniós külpolitika kialakítását.

Felmerült tehát egy igény az Európai Unió közvetítő szerepének megerősítésére.

Az Európai Tanács (ET) ennek érdekében létrehozott két – a tagállamok szakértőiből álló – munkacsoportot, amelyeknek az a feladata, hogy kidolgozzanak egy olyan jogszabály-tervezetet, amely megerősítené az EU közvetítő és párbeszéd-irányító szerepét.

A közvetítő szerep az EU külpolitikai cselekvésének teljes spektrumára vonatkozna: a konfliktusmegelőző, válságkezelő és béketeremtő tevékenységére is.

A munkacsoportnak tehát a javaslat kidolgozása a feladata, annak elfogadása már az ET külügyminisztereinek kompetenciájába tartozik.

A munkacsoportok szerint az egyik legfőbb feladat az uniós párbeszéd- és közvetítőpolitika vezérelveinek meghatározása. „Ki kell alakítani a szisztematikus fellépés alapelveit, meg kell határozni a bevált gyakorlatokat és le kell vonni az eddigi tanulságokat” – áll az előzetes jelentésben.

A napokban jelent meg a munkacsoportok előzetes véleménye. Eszerint a munkacsoportok fontosnak tartják, hogy „az Unió diplomáciai segítséget és sokoldalú támogatást nyújtson a válságkezelési, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius konfliktusokban”.

S hogy mindezt miként képzelik el?

Ami az eszközöket illeti a munkacsoportok szerint a közvetítő folyamatokat képzéssel, logisztikai támogatással és nem utolsósorban pénzügyileg is támogatni kell, egyes esetekben pedig az EU-nak fel kell vállalnia a párbeszéd kivitelezésének és irányításának szerepét, azaz a teljeskörű konfliktuskezelést is.

A múltban akadozott a gépezet

Nincs egységes európai külpolitika – ez a ténymegállapítás szívósan tartja magát a köztudatban. Ha csak a közelmúlt fontosabb világpolitikai eseményeit nézzük, akkor megbizonyosodhatunk arról, hogy miért van ez így.

Az Unió egyik legfontosabb sikere a tavalyi orosz-grúz katonai konfliktushoz kapcsolódik. Akkor az EU – s persze személyesen Nicolas Sarkozy – által javasolt rendezési tervet sikerült keresztülvinni, s így végül – bár nem teljesen, de – feloldódott a konfliktus.
A siker kézzelfogható volt, bár sajnos egyedi jelenségről kell beszélnünk.

Elég, ha csak a visszatérően jelentkező orosz-ukrán gázvitákra gondolunk, amikor is a tagállamok többször egyenként tárgyaltak a felekkel, lehetetlenné téve az egységes fellépést.

Örvendetes ugyanakkor az, hogy az EU érintett tagállamai aláírták a Nabucco gázvezetékről szóló kormányközi megállapodást Törökországgal, így – elvileg – az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy Oroszországot megkerülve jusson gáz Európába.

Az Unióval szomszédos államokkal kapcsolatos politikát illetően sem tudnak mindig egyetértésre jutni a tagállamok. Itt elsősorban a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokra, Koszovó megítélésére (elismerésére), a ciprusi megosztottság kérdésre vagy a horvát-szlovén határvitára gondolunk.

Persze, megkönnyítené a helyzetet, ha nem kellene minden közös állásponthoz megkövetelni az egyhangú elfogadást. Az is elősegítené a hatékonyabb (és gyorsabb) reagálást, ha külön erre a célra létrehoznának egy uniós külügyminiszteri pozíciót (a jelenlegi kül- és biztonságpolitikai főtárgyalói poszt Javier Solana személyének szól és – döntési jog híján – szimbolikusnak tekinthető).

Mindenesetre a munkacsoportok felállításán túl biztató jel, hogy a hatalmas lelkesedéssel induló svéd elnökség célul tűzte ki, hogy az EU-nak meg kell erősítenie szerepét a világban, illetve, hogy figyelmet kell fordítania külpolitikai hitelességének megtartására.