- Mekkora realitása van annak, hogy Oroszország belátható időn belül a NATO teljes jogú tagja legyen?

- A hidegháború vége óta megfigyelhető, hogy a NATO-orosz, vagy az amerikai-orosz viszony javításának szándéka periodikusan újra és újra előkerül. Ezeknek az erőfeszítéseknek általában szokott is lenni valamilyen csekély eredménye. Ilyen periódushoz érkezett a két ország például a kilencvenes évek második felében, illetve 2001. szeptember 11-e után. Emlékezhetünk, akkoriban néhány nem különösebben érdekfeszítő csatlakozási fejezet is megnyílt a két fél között. Most ismét egy hasonló, gesztusértékű folyamat figyelhető meg. Amerika a kijelentéssel jelezni kívánja Moszkvának, hogy a NATO nyitott Oroszország felé.

- Mi lehet a célja ezzel a békülékeny kijelentéssel Washingtonnak?

- Egyfelől Philip Gordon minapi kijelentése beleilleszkedik az Obama adminisztráció hivatalba lépése óta meghonosult amerikai külpolitikai vonalba, amely a párbeszédre épül. Másfelől az lehet a kijelentés mögött, hogy az USA-orosz viszonyban ma jelen van egy olyan probléma, hogy a valóban fajsúlyos tárgyalási témát jelentő ügyek rendkívül behatároltak. Ilyen például a nukleáris leszerelés és talán egy kicsit Afganisztán. Ezek közül az atomfegyverek leépítése megoldódni látszik. Természetesen vannak e két témán kívül is fontos kérdések, ezekben ugyanakkor már nagyon nehéz lesz eredményeket felmutatni. Nem véletlen, hogy az iráni atomprogram, vagy az izraeli-palesztin viszony szinte szóba sem kerül a két ország találkozóin.

- Vagy épp a hazánk számára is közvetlen jelentőséggel bíró Közép-Kelet-európai rakétapajzs ügye…

- Na látja, ez például kifejezetten nukleáris kérdés. Az oroszok itt abból indulnak ki, hogy nem lehet elválasztani a támadó atomfegyverek csökkentésének kérdését a kelet-európai rakétavédelmi rendszer problematikájától. Ez egy olyan központi kérdés, amiről Obama a múltkori csúcson nem mondott egyértelmű A-t vagy B-t. Pedig Medvegyevék nyilvánvalóvá tették, hogy csak akkor hajlandók a nukleáris fegyverzetüket radikálisan csökkenteni, ha az amerikaiak lemondanak a pajzsról, és erre garanciát is vállalnak. Erre azonban Obama nem volt hajlandó rábólintani. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy nem sikerült egy, a mainál konkrétabb nukleáris leszerelési egyezményt nyélbe ütni Moszkvában. (A két elnök csupán előzetesen egyezett meg – a szerk.) Ahhoz azonban, hogy az amerikai-orosz párbeszéd ne dadogjon, muszáj közös témákat találni. Ennek a törekvésnek a megnyilvánulása washingtoni részről egy esetleges orosz NATO-csatlakozás víziója is.

- Mit jelenthet Magyarország számára egy esetleges széleskörű amerikai-orosz megállapodás? Obama nyílt külpolitikájának köszönhetően megszűnhetünk ütközőpont lenni a Nyugat és Oroszország között?

- Úgy gondolom, hogy Amerikából nézve a kelet-közép-európai térség három szempontból érdekes. Az egyik, hogy adjunk minél több pénzt, paripát és fegyvert a NATO nemzetközi misszióihoz. A másik, hogy legyünk úgy-ahogy demokratikusak. A harmadik pedig, hogy térségünk országainak az orosz reláció szemszögéből tekintetnek. Ha tehát Washingtonban ránéznek a térképre, akkor még mindig azt látják, hogy geopolitikai szempontból nézve mi Oroszországnak egy karimája vagyunk.

- Na igen, Obamának a válság kirobbanása után nem sokkal volt egy freudi elszólása, mikor Ukrajnát és Magyarországot egymás után említve kvázi egy kalap alá vette. Ennek a fajta washingtoni gondolkodásnak a megnyilvánulásaként értékelhetjük ezt?

- Ezt nem tudom megmondani, hiszen nem látok bele Obama fejébe. Az viszont valóban igaz, hogy az USA az egész térséget egy nagy befektetési zónának tekinti Vlagyivosztoktól az Elbáig bezárólag. De, hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak, az nyilvánvaló, hogy ha felolvad ez a jeges amerikai-orosz viszony, akkor - legalábbis ebből a szempontból – megszűnünk létezni Washington számára. Más szóval lekerülünk az USA térképéről. Egyébként azt hiszem, az orosz-amerikai közeledés elkerülhetetlen volt. Erre mindkét fél részéről jelentkezett igény. Aztán, hogy Obama erre mennyit tett rá, az megint egy jó kérdés.

- A jelek szerint igen sokat.

- Igen, de azt, hogy a konkrétumokat tekintve mi történik majd a NATO-orosz viszonyban, nem lehet tudni. Azért azt hangsúlyozni kell ennek a kérdésnek a tárgyalásakor, hogy az oroszok sosem nyilatkoztak úgy, hogy egyszer majd be szeretnének lépni a NATO-ba. Még akkor is igaz ez, ha Putyin 2001-ben egyszer azt mondta, hogy nem lehet kizárni Oroszország integrációját az atlanti szövetségből. Még egyszer mondom, ma Afganisztán határozza meg alapvetően az orosz-amerikai viszonyt.