A 30 kutatóból, műszaki személyzetből és legénységből álló csapat vasárnap hajózott ki háromhetes útjára, vizsgálják a szeméttenger kiterjedtségét, összetételét és azt, miként hat az óceán élővilágára, elsősorban a planktonokra és más mikroorganizmusokra, a kis halakra és a madarakra.

Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba hajigált műanyaghulladékokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják le, amelyek egy Texas területénél mintegy kétszer nagyobb hulladéktakaróvá összesűrűsödve azóta is ott lebegnek a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt. A "keleti szemétfoltnak" is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken található.

Nagyon keveset tudnak a szakemberek az óriási szeméttenger méretéről, kiterjedéséről. Nagyméretű, a hajó fedélzetéről jól látható szemétdarab alig-alig van. A szemét többsége kicsiny műanyaghulladék-szemcse a víz felszínén vagy közvetlenül alatta, repülőgépről vagy műholdról szinte észrevehetetlen.

A szeméttenger több ezer kilométert is mozog északra illetve délre szezonálisan, sőt az óceánok vizének melegedését hozó El Nino jelenség uralkodása idején jóval délebbre is lehúzódik a Csendes-óceán térségében.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint körülbelül 13 ezer darab műanyagszemét lebeg az óceán minden egyes négyzetkilométerén, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a Csendes-óceán északi vidékén a legsúlyosabb. A sűrű méregleves veszélyezteti az óceán élővilágát és a madarakat, valamint jelentős része mérgező vegyi anyagokat is tartalmaz.