A hírt a politikával foglalkozó értelmiség betéve tudja: Ficsor Ádám a polgári titkosszolgálatokmat irányító miniszter lemondott bársonyszékéről. Főnöke, Bajnai Gordon a távozását szepteber 14-i időponttal elfogadta. A lemondás indoklásában az áll, Ficsor Ádám szeretne inkább a választási kampányra koncentrálni és felkészíteni a szocialista politikusokat a nagy megmérettetésre.

Ügyes, de mélyen etikátlan. Ezzel ugyanis a rendkívül törtető Ficsor beismerte, ő nem az országot szeretné jobbá tenni – pedig miniszterként erre esküdött fel – hanem pártját szeretné valahogy a hatalom közelében tartani. Ez a szent önfeláldozás dicséretes lehetne, ha nem mutatná meg a titokminiszter valódi énjét.

Megcsúfolás

Ficsor ugyanis elfelejti, hogy egy tárcavezetői pozíció nem csupán a hatalomról, meg a nagy pénzekről szól. Egy miniszter az országért felel, pártszínek nélkül. Jelen esetben ráadásul egy különösen fontos területért, a titkosszolgálatokért. Az öt hónapos miniszterség nem miniszterség: sokkal inkább megcsúfolása annak. Ennyi idő alatt nem lehet munkát végezni, nem lehet érdemben előrehaladni, sőt, valójában egy kevésbé hozzáértőnek meg sem lehet igazán ismernie a teljes polgári titkosszolgálat működését.

Merthogy Ficsor úr agrárszakember. Ahhoz ért, nem a titkosszolgálatokhoz. Jól bizonyítja ezt hogy, kinevezése előtt az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága sem fogadta el a személyét – éppen szakmai hiányosságok miatt. Vajon öt hónap alatt mit tudott érdemben végezni ez az ember? Valószínűleg semmit.

Lendvai-hűség

De ne legyünk ellenségesek: elképzelhető, hogy ezalatt legalább nagyjából képet kapott a titkosszolgálatról. Ha pedig így van, akkor innentől kezdve kutya kötelessége, hogy szolgálja az országot. Nem pedig Lendvai Ildikót.

A történetből ugyanis egy nagyon súlyos kérdés következik. Vajon Ficsor Ádám előbbre tartja Lendvai Ildikó felé irányuló hűségét az ország felé tett esküjénél? A miniszter ugyanis a szocialista pártelnök első füttyszavára otthagyta a kormányt és szalad vezére keblére.

Egy miniszternek olyan erkölcsi tartással és kiváló szakmaisággal rendelkező embernek kell lennie, akit a szakma tisztel, az állampolgárok pedig minden megnyilvánulását példaértékűnek tartják a maguk számára. Egy miniszterség az egyik legnagyobb megbecsüléssel járó tisztség egy embernek, hiszen az ország irányításában vehet tevékenyen részt. De milyen cselekedet az mikor valaki a pártérdeket előrébb tartja az országénál? Egyértelmű: vállalhatatlan.


Ez számunkra csak azt mutatja, Ficsor magasról tesz az országra, meg a titkosszolgálatokra. Őt csak a hatalom érdekli, semmi más. Az, hogy ne bukjon a kormánnyal, hanem minél jobb pozíciót szerezzen magának a következő választásokra. Ezt ma köznyelven úgy mondják: építi magát. Szép dolog. Csak közben a miniszteri titulust gyalázza meg. Aki ennyire semmibe veszi az egyik legmagasabb közméltóságot, az bizony ezt teszi.

Demeter a másik fele

Na de nem kell messzire menni az ellenzéknek sem, hogy eszeveszett baromságokat mondjon. Demeter Ervin fideszes honatya, volt titokminiszter azzal kommentálta Ficsor távozását, hogy az öt hónap alatt a miniszter összeszedte azokat az információkat, amikkel majd sikeresebben tud kampányolni.

Van egy szép mondás erre: mindenki magából indul ki. Meg egy másik is: rossz az, aki rosszra gondol. Demeter Ervin pedig nemhogy rosszra gondolt, de súlyos vádakkal illette a távozó tárcavezetőt. Hogy erre milyen bizonyítéka van, vagy egyáltalán honnan vette ezt, az persze nem tudható. Sajnos ma már annyira megszoktuk az ilyen etikátlan megszólalásokat, hogy nem is vagyunk kíváncsiak miért mondta. De hát tiszta sor: Demeter úr is építi magát.