Biológiai sokszínűség – vagy nem?

Bolygónk égető problémái közül kiemelten fontos az ilyen-olyan okból veszélyeztetett élőlények kérdése. Ezzel kapcsolatban újra és újra felmerülnek a kérdések tudósok, szaktekintélyek között, nemzetközi konferenciákon, konkrét lépések mégsem történnek, vagyis nem mutat lassulást a folyamat.

Ez pedig nem vezet máshova, minthogy a Földön található növény- és állatfajok közül rengeteg a kihalás szélére kerül, illetve már kihalt.

Bizonyíthatóan az emberi tevékenység felelős a károkért. Köszönhető ez a környezetszennyezésnek, az élőhelyek felélésének, a tudatos mészárlásnak (túlhalászat, csontjáért, szőréért való vadászat), illetve az erőszakos betelepítéseknek (pl. Ausztráliában a dingók elterjesztése miatt haltak ki a kis erszényes rágcsálók, illetve az erszényes farkas). Ez nem más, mint a biodiverzitás csökkenése.

A sokszínűségnek nem csupán esztétikai tétje van, hanem a Föld léte, a tápláléklánc egyensúlya is kockán forog. Ha mindezt félvállról vesszük, és nem változtatunk alapvető értékrendünkön, gyermekeink, unokáink jövője kerülhet veszélybe.

A fülöp-szigeteki krokodil

Természetesen olyanok is akadnak, akik tisztában vannak a helyzettel és nagy energiákat fektetnek abba, hogy a kihalás szélére sodort növény- és állatfajokat megmentsék.

Július 31-én a fülöp-szigeteki krokodilok megmentése érdekében indított akció keretében 50 példány került vissza a Dicatian tóba. A faj ugyanis a vadászat és túlhalászat következtében olyannyira veszélybe került , hogy már csak 100 példány volt a vizekben. Az élőhelyüket, a mocsaras vidékeket, patakokat, kis folyamokat a beözönlő nép rizstermesztésre használta fel.

1987-ben határozták el a környezetvédők, hogy megmentik a fajt. Jelenleg 800 példány él egy rezervátumban, de a vadonba való visszahelyezésükkel problémák vannak. Ennek ellenére próbálták meg az ötven, 1.2 méter feletti fajt eredeti élőhelyére visszatelepíteni. Tíz mozgását adóvevő segítségével követik.

A feketelista

Egyes botanikusok szerint a világ nővényeinek fele kihalófélben van. Ez fokozottan igaz a kis területen élős, különleges tulajdonságokkal rendelkező virágokra. A legtöbb faj trópusi, tehát a fejlődő országokban él. Ez csak fokozza a problémát, ugyanis ezek az országok fektetnek legkevésbé hangsúlyt környezetük megóvására.

Az állatoknál sem más a helyzet. Soha többé nem láthatunk már élő dodó kacsát, vörös gazellát, óriásalkát, és a sort még lehetne folytatni. Jellemző egyébként, hogy utóbbi faj legutolsó élő példányát 1844-ben tengerészek vertek agyon, ugyanis azt hitték, hogy a sátán földi megtestesítője. Neki tulajdonították a vihart, mely a hajóútjukat keresztezte.

Hazánkban

Magyarországon szerencsére nem olyan súlyos a helyzet, mint a világ egyes részein. Ezzel szemben több alkalommal volt már itt is szükség emberi közbeavatkozásra, hogy ne tűnjenek el fajok.

„Magyarországon két visszatelepítési program zajlott. Egyik a kékcsőrű récéé, ám ez a program nem volt sikeres. Ennek elég sokrétű oka van. A tó, melybe a visszatelepítés zajlott kiszáradt, így kilmatikus problémákról is beszélhetünk, illetve tartási gondok is voltak. A másik legismertebb a WWF keretében a hód visszatelepítésének kísérlete. A hódok azonban megtelepültek a területeken. Tehát a faj szempontjából ez egy sikeres program, más kérdés, hogy mit mondanak majd az erdőgazdaságok” – mondta Halper Bálint, a Magyar Madártani Egyesület rákosi vipera védelmi rogramjának vezetője a Hírextrának.

Lokális értelemben gyakran tűnnek el fajok, de ez nem azt jelenti, hogy ezek soha többet ne bukkannának fel. Nálunk ilyenek többek között a barnamedve vagy a farkas. Kihaltnak csak akkor lehet egy élőlényt minősíteni, ha legalább 50 évig nem tűnik fel.

A rákosi vipera megmentése

Az egyik hüllőfaj hazánkban is veszélybe került. A rákosi vipera megmentése jelenleg is folyik a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, illetve európai uniós forrásokból.

„Elkezdtük a faj tenyésztését és megkezdjük a visszatelepítését egy-egy élőhelyre. De nagyon odafigyelünk, nehogy későbbi konfliktus forrása lehessen a faj megjelenése egy területen. Nagyon meg kell fontolni, hogy egyáltalán hova érdemes elkezdeni a telepítést. Szeretnénk, hogyha a korábbi élőhelyein újra jelen lennének a viperák” – nyilatkozta Halper.

Nem tűnhetnek el!

Mint látjuk világszerte több valódi, hatásos kezdeményezés van, mely kis területen zajlik, s mégis egy egész bolygó sorsa függhet tőle. Azért felelőtlenség kiirtani fajokat, ugyanis nem vagyunk tisztában azzal, hogy a láthatatlan láncban pontosan melyik fajnak, "elemnek" mi a funkciója. Meg kell őrnizni az eredeti rendet, különben káoszt hozhatunk a bolygóra s benne magunkra.