Szép szó

Felelősség: kemény, hangsúlyos szó, a legtöbb fiatal rémálma. Izlelgessük egy kicsit, hogy tulajdonképpen mit is értünk alatta. Azt, hogy van valami, aminek sikere és kudarca egyaránt minket terhel: rajtunk múlik, hogy melyik lesz. Ha siker, akkor a mi buksinkat simizik meg, ha kudarc, akkor a mi seggünk fog fájni a rudgdosástól.

Csakhogy ez a szó egyeseknek többet jelent, mint holmi fizikai kontaktusok közti választási lehetőséget. Egy anya számára gyermeke a felelősség - vagyis hogy olyan nevelést adjon, amivel gyermeke életképes lesz. Ha elbukik, akkor a gyermek is elbukik - egy élet veszik oda. A miniszterlnöknek egy ország a felelőssége - hazánk esetében ez több mint tízmillió embert jelent.

Csakhogy országunkban valahogy tévesen értelmezik a felelősség fogalmát. Ha az anya gondatlansága okozza a gyermek halálát, akkor az anya börtönbe kerül. Ha a miniszterelnök és kormánya gondatlansága okozza az ország halálát, akkor miniszterlnök lemond, és élete végéig borsos fizetésben részesül. A kettő valahogy nincs egyensúlyban - mintha odafent elfelejtenék a felelősség súlyát.

BKV

A vezérigazgatónak pedig vállalata a felelőssége. Ezért kap annyira sok pénzt fizetés gyanánt: hisz mint ismerjük, a nagyobb rang nagyobb fizetéssel, és nagyobb felelősséggel is jár- legalábbis elviekben. Azonban a BKV-nél - és még pár, főként állami vállalatnál - ez utóbbit valahogy elfelejtik. Voltak itt százmilliós végkielégítések, kirúgási-felvételi botrányok, százmilliós felmérések - és a sort lehetne folytatni. De a vezérigazgató semmiért sem felelős. Hogy miért? A konkrét esetben erre is van indok: a szerződéseket nem ő kötötte, ő csak a trutyit próbálja csendben ellapátolni.

Csakhogy azok, akik ezeket a szerződéseket kötötték, már régen nincsenek a BKV környékén, így lemondatni sem lehet őket. No meg felelősségre vonni se, elvégre némelyik húsz éve történt. Így a hatalmas pénzek lenyúlását-elköltését megint mindeki megúszta.

Természetesen Hagyó Miklós sem felelős, hisz nem ő figyelte a BKV-t, amikor a szerződéseket kötötték. A felelőst -aki elviekben Kocsis helyére tört - már kirúgták, ám ő mégsem volt felelős. Sőt, a felelős után nyomozás is indult - amit még Kocsi István is megfejelt egy feljelentéssel ismeretlen tettes ellen. A felelős olyan mint az operaház fantomja: létezik,a nép ismeri, de álarcot hord és lehetetlen elkapni.

Magyarország

Az a nagyobb baj, hogy ez az eset koránt sem egyedi: fantomok ezrei járják az országot, békésen kávézgatva, vagy éppen hatalmas villákban trónolva - azt beszélve, hogy miként szerezhetnének újabb milliókat. Ezekből a milliókból együttesen már egy új, jobb országot fel lehetett volna építeni.

A kimondott szónak már régen nincs súlya - a mögötte álló felelősség jó tíz éve távozott. Az írott szövegnek is egyre csökken a hitele - hisz mindig vannak kiskapúk, ha meg nincsenek, akkor a bíróság úgy se szab ki túl súlyos ítéletet- már ha pénzember vagy.

Az embereknek viszont szüksége van arra, hogy valaki felelősséget vállaljon az általuk befizetett milliárdokért. Hisz ha ők nem fizetik, azért őket felelősségre vonják, így érthető a pénz további sorsáért is kell(ene) egy felelős - csakhogy ez a gyakorlatban gyakran hiányzik.

Így viszont egyre nő azok hangja, akik szerint az „ilyen tolvajokat egyszerűen le kellene lőni”. Ha egyszer egy cigány helyett egy százmilliókat lenyúló „üzletembert” fognak lelőni, akkor talán megértik, hogy ezt nem kéne - előtte azonban nem valószínű.