Tavaly 336, a rendőrségnek is bejelentett gyerekrablás történt, de az összes rablás számát 470-re becsülik. A hivatalosan is feljegyzett gyerekrablások száma 2005-höz képest 2008-ra 20 százalékkal emelkedett, 1995-höz képest pedig 93 százalékkal, amit Andy Elvin, a Nemzetközi Szociális Szolgálat (International Social Services) ügyvezető igazgatója a "nagyobb arányú bevándorlás elkerülhetetlen következményének" tulajdonít.
"A gyerekrablás növekvő mértékű, mivel növekszik azoknak a családoknak a száma, amelyekben legalább az egyik szülő külföldi" - tette hozzá.

Annak a szülőnek a számára, akinek gyermekét elrabolták, nincs más törvényes választása, minthogy annak az országnak a bíróságához fordul, ahová gyermekét vitték. Ez azonban költséges eljárás, és egyáltalán nem biztos, hogy a bíróság úgy ítél majd, hogy a gyereket vissza kell vinni Nagy-Britanniába.

Az Európai Unió bővülésével a gyerekrablások száma tovább nőtt: Lengyelország 2004-es csatlakozásáig egyetlen gyermeket sem raboltak el a kelet-európai országba, 2006-ban és 2008-ban viszont már 10-10 ilyen gyerekrablás fordult elő.

A gyerekrablások többnyire a vegyes házasságok felbomlásakor történnek, és a felügyeleti joggal nem rendelkező szülő szokta jogtalanul magával vinni gyermekét. A nyár a gyerekrablások "szezonja", amikor a gyerekeket a nyári szünidőre külföldre viszi a távolélő szülő, aztán nem viszi vissza a másik szülőhöz.

A brit kormány gyakran semmit sem tud tenni az elrabolt gyerekek ügyében, mert a Hágai Egyezményt nem aláíró országba viszik a gyerekeket. Ennek a dokumentumnak az aláírói vállalták a kötelezettséget, hogy a területükön jogtalanul visszatartott gyerekeket azonnal kiadják.

Szakértők szerint az anyák számára szinte lehetetlen visszaszerezniük gyermeküket a saríja (iszlám törvénykönyv) alapján törvénykező iszlám országokból, például Szaúd-Arábiából vagy Líbiából, ahol a törvény a férfi szülői jogát helyezi előtérbe.