50 éve ment el Jávor Pál

Jermann Pál néven látta meg a napvilágot Aradon 1902. január 31-én. Anyja vasutasnak szánta, ő azonban először az Aradi Hírlapnál próbálkozott újságírással, aztán 1919-ben kiutasíttatta magát Romániából azzal a határozott céllal, hogy Dániában, a Nordisk filmgyárban próbál szerencsét. Utazása a jegy érvénytelensége miatt Budapesten véget ért, ő pedig elindult a hírnév felé. Felvételt nyert az Országos Színészegyesület Színiiskolájába, ahol 1922-ben kapott diplomát. Első munkahelye a Várszínház volt, majd a Renaissance Színházhoz szerződött, azután vidéken - Kaposváron, Székesfehérvárott, Esztergomban, Veszprémben és Szegeden - lépett fel. 1928-tól ismét a fővárosban játszott előbb a Magyar Színházban, aztán a Vígszínházban, de szerepeket vállalt az Operettszínházban és a Belvárosi Színházban is. 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt.

Ő volt a harmincas-negyvenes évek népszerű amorózója. Nagy sikerrel alakította Kukorica Jancsit a János vitézben, Noszty Ferit a Mikszáth-regény színpadi változatában, ifjabb Nagy Istvánt (Bródy: A tanítónő). Drámai tehetségét később Shakespeare-szerepekben és modern drámákban is kamatoztathatta. Kiemelkedő alakítása volt Rank Doktor Ibsen Nóra című színművében, valamint a Per Gynt címszerepe.

Noha ő maga a színházi szerepeit részesítette előnyben, a nagy sikereket a film hozta meg a számára. A háború előtti magyar filmgyártás legjelentősebb alakja volt. Első filmje az 1929-ben készült, a Csak egy kislány van a világon című, utólag hangosított némafilm volt, s az ezután következő tizenöt évben ő lett a magyar filmek első számú férfisztárja, az ügyeletes szívdöglesztő. Jelentősebb filmszerepei voltak: Benedek István (Hyppolit, a lakáj), Balázs (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Kerekes Pál (Nászút féláron), Egry Iván (Halálos tavasz) Uz Bence, Gábor diák (Gül Baba), Dankó Pista, János (Valamit visz a víz), ifj. Nagy (A tanítónő). A negyvenes évek elején külföldön is filmezett. Minden szerepében snájdig volt és elegáns, nekibúsulva vagy szilajul mulatott, a publikum pedig el volt ragadtatva.

Egy ausztriai forgatáson zsidó származású feleségét letartóztatták, s Jávor emiatt is egyre inkább szembekerült a Nemzeti Színház jobboldali vezetésével. A zsidótörvények életbe lépése után sok állás nélküli kollégájának szerzett alkalmi munkát. 1944. március 19. után azonban ő is üldözött lett, előbb a színházból, majd a filmgyárból is kitiltották. Októberben a németek Sopronkőhidára hurcolták, majd a németországi Pfarrkirchenbe került, ahonnan 1945-ben tért haza. A Nemzetiben azonban az új vezető, Major Tamás nem engedte színpadra, így került a Művész Színházhoz és a Magyar Színházhoz, ahol elhalmozták szerepekkel.

1946-ban kivándorolt Amerikába, ahol Sárossy Szüle Mihály társulatával járta a magyarlakta településeket és kisebb filmszerepeket játszott Hollywoodban. A komoly siker azonban elmaradt, s Jávor egy izraeli vendégszereplés után 1957-ben hazatért Magyarországra. A Petőfi és a Jókai Színházban, valamint a Kamara Varietében lépett fel. 1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, de elhatalmasodó betegsége miatt szerepeket már nem kapott.

Budapesten hunyt el 1959. augusztus 14-én. A legenda szerint, ahogy a filmvásznon, s életében is gyakran tette, utoljára még a kórházban muzsikus cigányokkal mulatott.