"A mai Szőny területén lévő Brigetio Aquincum kiterjedésű város volt, amelynek 15-20-ezres lakossága lehetett. Három településrészből állt: egyrészt volt a katonai tábor, ahol a 6000 fős légió állomásozott. Körülötte a táborváros helyezkedett el, ahol a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők, valamint a katonák családtagjai éltek.

Néhány kilométerre helyezkedett el a polgárváros, amely kezdetben az őslakosság romanizált részének volt a lakhelye. Brigetio már a Kr. u. II. században létezett, de nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kapott városi jogokat. Ez talán Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén vagy a III. század elején történhetett" - magyarázta Borhy László.

Körülbelül 300 olyan feliratos kő ismert, amely Brigetióból származik. Vannak Brigetióhoz valamilyen módon köthető feliratos kövek is. Ilyenek a Brigetióban született, s a birodalom távoli pontjára vezényelt katonák sírfelirata, amelyen megemlítik az elhunyt szülővárosát. Ezeket több gyűjteményben, így Bécsben, Pozsonyban, valamint Magyarországon őrzik.

"Ezeket a feliratokat szándékozom összegyűjteni és egy teljes társadalom-, közigazgatás-, vallás- és hadtörténeti elemzést végzek. A háromszáz felirat már kellő statisztikai mennyiség ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló forrásadatok alapján felvázoljuk a város történetét" - magyarázta a régészprofesszor.

S hogy miért érdekes Brigetio?

"Ez a katonaság által meghatározott település volt, ami azt jelenti, hogy itt folyamatosan telepedtek le a birodalom különböző részéről idevezényelt katonák, akik a szolgálati idő letelte után nem mindig tértek vissza szülőföldjükre. Ez kiderül azokból a sírfeliratokból, amelyek megemlítik egy katona szülőhelyét. A városban felbukkan nagyon távoli, például Anatolia területéről származó katonák neve is. Olyanokat is ismerünk, akik a birodalom távoli tartományaiban teljesítettek katonai szolgálatot, s nem tértek vissza Brigetióba" - mondta.

Ám nem csak katonák, hanem kereskedők is érkeztek, például a Közel-Keletről, Szíria területéről, s nagyon gyorsan szerepet kapnak nem csak a város gazdasági, hanem politikai életében is. Felemelkednek a város vezető rétegébe, városi tanácsnokokká válnak, időnként városi vezető tisztségeket nyernek.

"A birodalmon belüli mozgás ismerhető tehát meg, hogy kiket vezényelnek ide, mely területekről, honnan jönnek ide emberek, katonák" - összegezte Borhy László.
A feliratokból kiderül az említett személyek jogállása is: szabadon született, vagy felszabadított rabszolga volt-e. Érdekes az is, hogy kiknek emeltek például oltárt. Vannak olyan istenségek, amelyeknek mindig egy meghatározott társadalmi csoport állít emléket.

Nevek

A feliratoknak köszönhetően megtudható, hogy melyek voltak a legnépszerűbb keresztnevek. A III. század első harmadában a Marcus Aurelius, a nők esetében az Aurelia.

"Caracalla császár nevéből származik, ő adományozott a Római Birodalom minden szabadon született egyénének 212 körül polgárjogot. Szokás szerint annak az előnevét és családnevét vették fel, akitől a polgárjogot kapták. Marcus Aurelius Caracalla nevét vették fel a polgárjoggal megadományozottak. Birodalom szerte, így Brigetióban is ez a legelterjedtebb és legnépszerűbb név a III. század első harmadában" - mutatott rá a tudós.

Borhy László könyvét magyar mellett német nyelven is szándékozik kiadni. Emellett a brigetiói feliratok feldolgozása megjelenik a Berlin-Brandenburgi Akadémia forráskiadvány-sorozata részeként is.

"Ezt a sorozatot latin nyelven adják ki. Az 1853 óta megjelenő sorozat a világ legrégebbi folyamatosan futó tudományos programja" - mutatott rá Borhy László.