Számtan

Ha mindenféle indulat, érthető előítélet és legfőképp konkrét állásfoglalás nélkül akarunk beszélni a BKV helyzetéről és ügyeiről, akkor érdemes jó közgazdászként csupán a számok világában elmerülni.

A BKV-nak jelenleg 80 milliárdos adóssága van, a cég tulajdonosának, a fővárosnak pedig majdnem a duplája. Mindez tény annak ellenére, hogy a jegy és bérletárak többször, jelentősen emelkedtek, és általában a fejlesztések - például a villamosvonal fejlesztésének - több mint kétharmadát az Európai Unió fedezte és fedezi továbbra is.

Persze lehetne mindezt az előző vezetésre fogni, csakhogy ez a jelenlegi számok tükrében kissé nehéz. Tavaly év végén a központi költségvetésből kapott a BKV egy tízmilliárdos gyorssegélyt, amit most a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) fejelne meg egy harmincmilliárdos gyorssegéllyel, „különben a cég működése ellehetetlenülhet”.

Mindehhez képest éppen most került felszínre az a százmilliót is meghaladó végkielégítési botrány, amit egyértelműen zsebpénzszerzés céljából követtek el.

Akárhogy is nézzük, egy ilyen helyzetben lévő cégben a prémium szó emlegetéséért is ki kellene rúgni az azt kiejtő egyént - merthogy a prémium elviekben a különösen jól végzett munkáért jár, ami itt biztosan hiányzik - nem pedig felvenni azt, ahogy az állítólag több esetben is megtörtént. De persze az ügynek van egy másik oldala is, ami szintén számokhoz köthető, ám már más dimenziókban.

Mértan

A vastagbőr nevű blog - aki ezt a most fixen beharangozott 30 milliárdot már három hete biztosra vette - érdekes teóriát állított fel a pénzmozgások hátteréül, amire sokan mások is bólogatnak (és természetesen a fejrázók tábora is aktív). Az elmélet alapja az, hogy ez az egész harminc milliárd azért kell, mert ebből 1-3 milliárd az MSZP választási kampányalapjába fog vándorolni, ami anélkül igencsak kongana az ürességtől.

Csakhogy erre a pénzre a feltörekvő alpolgármester, a BKV-ért felelős Hagyó Miklós (az ő embere volt Balogh Zsolt, volt BKV vezérigazgató-helyettes) és az MSZP-s nagyöregek is egyaránt igényt tartottak (ők Kocsist mozgatták). így a csata elindult annak elnyelésért - szivárogtatás formájában.

Ekkor derült fény az offshore-cégek által készített felmérésekre (amelynek szakmaisága erősen megkérdőjelezhető), a kocsibotrányokra, a ruha és cipőügyekre, majd kissé személyeskedően Kocsis volt offshore-os milliárd-mentéseire és a Balogh által intézett végkielégítésekre.

Végül ez utóbbi lett a leghangosabb, így Balogh repült maga mögött szürke kondenzcsíkot húzva, mint az égő hátsófertályú baromfi, ám az utólagos rengések Kocsis trónját is kikezdték. Az ügyek összessége talán elég visszhangot csinált ahhoz, hogy a sajtó árgus szemekkel figyelje az emlegetett harminc milliárd elköltését, és tényleg csak oda jusson, ahova kell.

Társadalomfizika

Ha számok terén mást csökkenést a BKV nem is ért el, annyit biztosan, hogy a társadalmi megítélése körülbelül oda zuhant, ahol jelenleg a politikusoké hever most. Ám jelenleg már nem a vezetők néhai bunkósága, a járatok szardíniakonzervre hajazó tömöttsége, vagy azok állapota miatt - hanem az egyre nyilvánvalóbb korrupció okán.

Egyesek már Barátok Közös Vagyonosodásának nevezik a Budapesti Közlekedési Vállalatot. Hisz egyértelmű, hogy lehetne az egészet jobban, gazdaságosabban működtetni, valamint az is világos, hogy a BKV bármit csinálhat, mindig fog kapni annyi pénzt az államtól, amiről kimászhat a maga által kevert trutyiból.

Hogy lehetséges-e valaha is helyreállítani a vállalat presztízsét, vagy mindörökre a korrupció melegágya marad az emberek szemében, arra majd csak a következő kormány fog tudni válaszolni. Egy biztos: úgy kell kezdeni, hogy a pártérdekeket kizárják a vezetőségből, Kocsis Istvánt pedig elküldik oda nyaralni, ahol közelébe sem mehet az állami vállalatoknak. Persze ezen döntések a kampány-időszak végéig nem várhatóak, és az új - feltételezhetően Fideszes - erő sem lesz garancia arra, hogy nem csak a pénzfolyás iránya fog megváltozni.