Múlt heti sajtótájékoztatóján arról beszélt, meg kellene szűntetni a „trükközős teljesítményelvű finanszírozást”, s helyébe egy stabil rendszert kellene állítani, amely „bázisfinanszírozáson” alapulna. Segítsen kicsit, hogy kell ezt elképzelni?

Látom ez nagy izgalmat keltett. A felvetésre a minap már a miniszter is egyetértően reagált. A helyzet a következő: a kórházak és egyáltalán a fekvőbeteg szakellátás költségvetési típusú, pénzforgalmi szemléletű gazdálkodást folytat. Ennek legfontosabb feltétele a kiszámíthatóság. Minden olyan finanszírozás, ami évközbeni változásokkal, a kórházigazgatók által kalkulálhatatlanul történik, nem teszi lehetővé a fenntartható működést. Idén a kormányzat egy új finanszírozást vezetett be. Lényege, hogy a 2008. évi kiadási főösszeget 70 százalékban megőrzi, a maradékot, a teljesítményegységre jutó kifizetéseket pedig a mindenkori ágazati összteljesítmény alapján számítja ki. Ez pedig szükségszerűen leértékeli az egy teljesítményösszegre jutó pénzösszeget. Most úgy néz ki, – és ezt mondtam el a minap az egyik nagy megyei kórházra hivatkozva, – hogy a legutóbbi kifizetések, amelyek a júniusi teljesítmények alapján történtek, azok a fekvőbeteg-ellátásban a 150 ezer forintos díjtétel helyett 43 ezret értek, a járóbeteg-ellátásban pedig – és ez még kritikusabb – az egy forint negyvenhat filléres egy pontra jutó térítési összeg helyett pontosan egyetlen fillért értek. Tehát ez egy olyan helyzet, ahol messze nem fedezi a 70 százalék fölötti egészségügyi ellátás ráfordításait rendszer. Ennek következtében a kórházak lejtőre kerültek, óriási hiányokat halmoznak fel, s az eddig felhalmozott súlyos kintlévőségeiket tovább növelik.



Mekkorák ezek a hiányok?

Az előbb említett intézményt, a Borsod megyei kórházat tekintve ez azt jelenti, hogy ha a hiány havonta 200 millió forint, akkor év végére 1 milliárd 200 millió lesz a tartozás. Ezek borzalmas összegek, ezt egy kórház sem tudja kigazdálkodni. Éppen ezért azt javasoltam, hogy ebben a helyzetben a kiszámíthatóságot biztosítandó, vissza kell térni a bázisfinanszírozáshoz, vagyis meg kell mondani már ennek az évnek a második félévére is, hogy mennyi pénz jut egy-egy kórházra. Még ha ez az összeg kevesebb is, mint amire a kórház számít, legalább gazdálkodni tud vele. Most havonta tapasztalja, hogy egyre kevesebbet kap, és ettől eluralkodik a szorongás, az orvosok szembemennek a saját vezetésükkel, hiszen gyógyítani szeretnének, a vezetés nem akar belecsúszni a fedezetlen kiadásoknak a bűncselekményi kategóriájába, összességében pedig olyan belső feszültség keletkezik, amelyben nem lehet kórházat működtetni.

A minap beszéltem Kökény Mihállyal, aki elismerte, hogy halmozódtak fel hiányok, méghozzá azért, mert nem számítottak rá, hogy ennyi ellátásról érkezik jelentés az év első felében. De azt is mondta, már zajlanak egyeztetések a szakmai szervezetek és a minisztérium között, miként lehetne orvosolni a problémát.

De miért nem számítottak?