A svédek és a portugálok elleni vereségek után világossá vált, hogy válogatottunk holland szövetségi kapitányának másfél év sem kellett ahhoz, hogy magáévá tegye a magyar módit, és hűvös profizmusa átcsapjon a hazai labdarúgást annyira jellemző amatőrségbe – gondolunk itt a megkérdőjelezhető szakmai döntéseitől kezdve a szokatlannak és értelmetlennek tűnő megnyilvánulásaiig.

Erőltetett áloptimizus?

Lehet ugyanis azt mondani egy portugálok elleni vesztes meccs utáni sajtótájékoztatón, hogy a vereség ellenére büszke a csapatára, s örül, hogy mentálisan fölálltak a padlóról a svédek elleni drámai vereség után, és a realitást is emlegetheti, össze lehet veszni az újságírókkal és ki lehet oktatni őket, a maradék hívőt pedig lehet azzal kábítani, hogy igenis, még van esélyünk a világbajnoki részvételre, csak nem biztos, hogy ez a jó taktika egy mostanság sikertelen szövetségi kapitánytól.

Na de legyen is elég, nem akarunk mi itt a HírExtránál a kapitányra dobálni egy fél kőbányát. Egyrészt azért nem, mert nagyon jól tudjuk, és örülünk is neki, hogy „mi írjuk az újságot, Erwin Koeman pedig a szövetségi kapitány”, másrészt pedig azért, mert úgyis megteszik ezt mások, mint például Mészöly Kálmán, aki nem is annyira az eredmények miatt, mint a mutatott játék láttán keseredett el, de nagyon.

"Értetlenül állok Koeman döntései előtt"

„Nagyon csalódott vagyok, kevesen számítottak ugyanis arra – én sem –, hogy végül nulla ponttal zárjuk ezt a két hazai selejtezőt. Nem akarok kritizálni, mert az nem az én feladatom, de azt azért elmondom, hogy gyámoltalanul játszottunk a svédek és a portugálok ellen is. Nem értettem például, hogy miért csatárok nélkül léptünk pályára az első mérkőzésen, a portugálok ellen pedig Dzsudzsák jobb oldali játéka előtt álltam értetlenül” – mondta kissé zaklatottan portálunknak a Szőke Szikla.

Sok-sok csalódott szurkoló mondhatja most azt, hogy bizony igaza van Mészölynek, még ha a korábban három perióduson át (’80-tól ’83-ig, ’90-től ’91-ig és ’94-től ’95-ig) is szövetségi kapitányként működő „szak(megmondó)ember" elég élesen is fogalmaz: „Ha az életünk függ attól, hogy nyerünk-e egy hazai meccsen, akkor az a minimum, hogy nem védekező felfogásban állok ki, s legalább két csatárt teszek a csapatba. Azért is vagyok felettébb elkeseredett, mert láttam a csapatban a lehetőséget, s fogalmam sincs, hogy mikor lesz ilyen sanszunk, hogy két hazai meccsen el tudjuk dönteni a kijutást egy nagy világversenyre”.

Ezek után érdekes lehet, hogy mit mond Mészöly Kálmán Koeman azon nyilatkozatára, miszerint még nem dőlt el semmi a selejtezőcsoportban, s még lát esélyt a továbbjutásra: „Az ő dolga, hogy miket mond, erről én nem is akarok beszélni, mert olyanokat mondanék, amiket később biztos megbánnék…”.

Ez végszónak is tökéletes – mi sem forszíroznánk tovább a Koeman-kamut, mert a végén még megbánnánk a leírtakat…