Az édesanyává lett televíziós saját bevallása szerint nem tart odahaza mérleget, kizárólag szüleinél áll rá nagy néha a fránya szerkezetre. Állítása szerint van rajta még egy-két pluszkiló, de a külső szemlélő ezt nem veszi észre, csupán azt, hogy Kumin Viktória jobb formában van, mint valaha! Az anyaság szemmel láthatóan jót tesz neki, hisz csak úgy ragyog a tekintete, az egész lénye, miközben szeme fényéről, vagyis az éppen most egy esztendős Bertáról beszél.

-Berta megszületése után több lapban jelent meg veletek közös anyag, most viszont kissé nehezen álltál rá erre az interjúra, kislányodról pedig egyáltalában nem engedtél friss fotókat készíteni…

-Nem a sorry! magazin ellen van kifogás, Téged pedig kifejezetten szeretlek, és szeret a családom is, csak úgy vélem, mostanra már kicsit túl sokat szerepelt Berta a nagynyilvánosság előtt. Ez egy nehéz döntés volt részemről, de családom minden tagja egyet értett velem. Sok ismert ember dönt úgy, hogy egyáltalán nem mutatja meg a médiában a gyerekét, mi ezt nem akartuk. Ferivel mindketten közszereplők vagyunk, nem kerülhetjük ki a nyilvánosságot, ezért meg is mutattuk Bertát a világnak, de már a legelején is úgy gondoltam, majd kell húzni valahol egy határt, hogy eddig és ne tovább! Egy kisbabának nem kell kéthavonta, de akár félévente sem szerepelnie a tévében, újságokban, ráadásul Bertát rettentően kifárasztották minden alkalommal a fotózások. Persze eljön majd az idő, amikor ismét együtt mutatkozunk vele itt-ott, ha kíváncsiak lesznek rá az emberek. De a lányunknak kisgyerekként megvan a maga élete, amihez nagyban szükségeltetik a nyugalom is.

-Mint hallom, kislányod most tanul járni, a székekbe, asztalokba kapaszkodva már egész ügyesen megy neki a babák számára nem mindennapi nehézségű feladat, viszont az örökmozgó Berta négykézláb olyan sebességgel képes közlekedni, hogy szülei alig bírják tartani vele a tempót. Gondolom, a várandósságod ideje alatt felszedett 18 kiló plusz elvesztését elsősorban annak köszönheted, hogy naphosszat Berta után rohangálsz. Egy év távlatából visszanézve olyan számodra az anyaság, amilyenre számítottál?

-Szerencsés tulajdonságomnak tartom, hogy sorsfordító eseményeknél ösztönösen nem szoktam elképzelni előre, mi történhet majd, így nem csalódom a végeredménynél. Ezt figyelembe véve egyáltalában nem képzeltem el korábban, milyen lesz majd édesanyának lenni, ezért születendő gyermekemről sem fantáziáltam soha. A terhességemmel nem volt gond, a szülésem gyorsan lezajlott, és az első két hét odahaza maga volt a mennyország, hiszen Berta evett, aludt, evett, aludt! Mivel többet tudtunk pihenni a férjemmel, mint az előző öt évben együttvéve, azt hittük, akkora szerencsénk van, hogy ez már így is marad. Azonban elérkezett a mi szülői életünkben is, amikor gyakorta fájt Berta hasa, emiatt Ferivel felváltva járkáltunk minden éjjel karunkban a kisbabánkkal a lakásban, próbáltuk megnyugtatni, elaltatni. Mi is megtudtuk hát, mi is az a baba miatti nem alvás, amiről korábban csak hallomásból értesültünk kisgyerekes barátainktól! Aztán lassacskán véget ért ez a rossz időszak, és csak egyszer volt újabb, másfél hétig tartó virrasztásunk, amikor éjszakáról-éjszakára tehetetlenül ültünk a nappaliban, és nem tudtuk, hogyan csalhatnánk álmot a kis Berta szemére. Azóta viszont a lányunk éjjelente alszik, mint a bunda, és neki köszönhetően mi is. Lelkiismeret furdalásom is van a húgommal szemben emiatt, mivel az ő Máté fia sajnos – aki gyakorlatilag egy időben született az én Bertámmal – eléggé hasfájós baba, így a húgomék még mindig sokszor ébren töltik az éjszakák nagy részét.

-Mivel testvéreddel szinte egyszerre lettetek várandósak, majdnem egy időben szültetek, gondolom, még többet beszéltek egymással baba ügyekről, mint amúgy is tennétek…

-Jó testvérek voltunk mindig is, de most természetesen naponta hívjuk egymást, ha kell, ha nem. A csemetéinket nem hasonlítgatjuk össze, egyrészt mert nekem lányom van, neki pedig fia, másrészt az egyéniségük tökéletesen ellentétes. Berta cserfes, örökmozgó, vagány, barátkozós baba, míg Máté inkább csendes, szemlélődő, zárkózottabb természetű kisfiú. Ennek dacára – vagy talán épp ezért – imádják egymást, sokat találkoznak, és olyankor remekül elvannak. Hogy milyenek vagyunk mi a húgommal anyának, hogy hányas „osztályzatot” kapnánk erre az Élet Iskolájában, azt nem tudom, de azt igen, hogy mindketten mindent elkövetünk azért, hogy mind a kisbabánk, mind a férjünk és mi magunk is a lehető legjobban érezzük magunkat a mindennapjainkban. Ahogy a húgomékra nézek, látom, mennyi szeretet, boldogság és harmónia árad hármójukból ha együtt vannak, és szívből remélem, hogy a mi triónkon is – férjem, Berta és én – ezt látja a külső szemlélődő. Sokat elárul egy kisbaba családi hátteréről az, hogyan viselkedik a játszótéren: érdekes szociológiai tanulmányt lehetne írni belőle…

-A lányok minden fontos dolgot előbb csinálnak, mint a fiúk: Berta már egész jól halad a járással, de mi a helyzet vele a beszéd terén?

-A „papa és mama” szón már túlvagyunk. Tulajdonképpen Berta legtöbbször engem is „papának” hív, ami megfigyeléseim szerint nála egyenértékű még a „mamán” túl a „szeretlek” kifejezéssel is, vagyis a nagy érzelmi kirohanások alkalmával ha Berta engem vagy más szeretett családtagot megölel vagy megsimogat, akkor mondja, hogy „papaa…” Ez valószínűleg az édesapja iránt érzett imádatából fakad. Ami a kicsi további szótárát illeti, apukám újabban eltökélte, hogy megtanítja unokájának a „ventillátor” szót, mert szerinte ha Berta ezt ki tudja hibátlanul mondani, a többi nyakatekert magyar szóval sem lesz majd gondja. Persze, nem csak ennyiből áll a lecke: ha náluk van a kicsi, apukám a karjába veszi, kimegy vele a teraszra - ahonnét remek kilátás nyílik a Dunára -, és fáradhatatlanul ismételgeti Bertának a látnivalók, vagyis a Margitsziget, a hidak vagy éppen az Országház neveit. Talán ennek a tanítgatásnak köszönhető, hogy Berta szótárában szerepel már egy olyan szó, ami „Gellérthegy”-nek tűnik, bár nem lehet tisztán érteni, viszont apukám váltig állítja, hogy az…

-Nyolc hónappal a szülés után visszamentél dolgozni: milyen volt visszarázódnod a munkába illetve édesanyaként távol lenni a kisbabádtól?

-Tíz évnyi folyamatos munka után szerettem volna tartani egy nagyobb pihenőt - minimum fél évet - , de kizárólag Bertától tettem függővé, mikor „enged”vissza híradózni. Szerencsémre ez tökéletesen egybeesett az RTL Klub elképzeléseivel is, hiszen így válthattam az éppen szülési szabadságára induló Erős Antónia kolléganőmet, vagyis minden összevágott! Szép fokozatosan kezdtem újra dolgozni, most hétvégente, illetve hétköznaponként délben mondom a híreket, ez pedig remekül beleillik a Bertával kialakított életritmusunkba. Bevallom, örültem, hogy újra híradózhatok, picit már hiányzott is a megszokott munkám, ott folytattam, ahol abbahagytam, nem volt fennakadás. Mivel ha dolgozom, Bertát vagy az édesapjával vagy a húgommal, vagy valamelyik nagyszülőjével hagyom, egyáltalában nem kell hírolvasás közben azon aggodalmaskodnom, hogy jaj mi lehet a kislányommal?? Berta szeret a családtagoknál vendégeskedni, hiszen mindenkinél más egy kicsit az altatás, a mese, a játék, a környezet, és ő ezt nagyon élvezi. Fikarcnyit sem kell aggódnom ilyenkor, és tudom, mennyire szerencsés vagyok emiatt, hiszen sok szülőnél nincs nagymama, nagypapa már, akire rábízhatná időnként a csemetéjét. Mivel terhességem alatt sokat hallotta a Híradó szignálját a hasamban a kislányom, Berta arra ma is felkapja a fejét odahaza, ahogy a hangomat is megismeri, viszont a képernyőn való látványomtól nem jön különösebb izgalomba a családtagjaim elmondása szerint.

-Neked olyan izgalmas, sokszínű, érdekes, vibráló munkahelyed van, ami még egy felnőttet is lenyűgözne, hát még egy kisgyereket: megmutattad már Bertának?

-Hogyne, amint akkora lett, hogy úgy véltem, már „érti és értékeli” a látottakat, bevittem magammal az RTL Klub impozáns televíziós székházába, ami nagyon tetszett neki. Már voltunk vendégségben a Reggeli adásában is, de egyelőre munkába nem vihetem magammal amíg ilyen pici, hiszen számomra nem csupán a hírek felolvasásából áll a napi feladat, hanem előtte a szerkesztésből is, ami igénybe vesz egy-két órát. Berta azalatt csak unatkozna. Majd ha már sokkal nagyobb kislány lesz, ismét beviszem őt, addig remekül elvan, ráadásul a déli hírek idején van az alvásideje, amit nem zavarhatok meg.

-Szigorú napirend szerint élitek a mindennapjaitokat?

-Igen, és korábban nem is gondoltam volna, hogy ez így lesz! Tulajdonképpen nem is én, vagy mi a férjemmel tartatjuk be a napirendet Bertával, hanem sokkal inkább ő saját maga! Azonnal jelzi felénk, ha közeledik az evés vagy az alvás ideje, egyáltalában nem kell órákat könyörögni neki, hogy megcsináljon valamit. Berta nem enged nekünk lazaságot,tizenkét hónaposan ő ügyel a mindennapi rutin szigorú betartására!

-Férjed segít a baba körüli teendőkben?

-Feri halálosan szerelmes a lányába, első naptól pelenkázza, eteti, fürdeti, mikor, mire van szükség. Nagyon bensőséges kapcsolat az övéké, már említettem, hogy Bertánál a „papa” szó egyet jelent a „szeretlek”-kel. Amikor legutóbb Ferinek el kellett utaznia két napra, hazatértekor aludt ugyan a kis rosszcsont, de megérezve az apja jelenlétét öt perc múlva kiabált kifelé a kiságyából utána. Feri lépett elsőként a szobájába, Berta pedig meglátva őt elkezdett fel-le ugrálni, közben pedig eufórikusan sikongatott örömében, én pedig annyira meghatódtam a gyönyörű jelenet láttán, hogy majdnem elbőgtem magam ott a háttérben állva…