Idősek, mint erőforrások?
Korózs Lajos szerint társadalmi szemléletváltással el kell jutni annak felismeréséhez, hogy az időskorúak olyan heterogén csoportot alkotnak, amelyet erőforrásként kell kezelni.
2009. szeptember 15. kedd 12:52 - HírExtra
A szociális tárca államtitkára az Idősügyi Nemzeti Stratégia kedden megkezdődött parlamenti vitáját megnyitó expozéjában elmondta: az előterjesztés lényege egy paradigmaváltás érvényre juttatása, amelyben az idősekről való gondoskodásban a korábbi - a veszteségekre összpontosító - deficitmodellt egy fejlődésmodell váltja fel.
Ez a modell a meglévő képességek megőrzését és a szunnyadó készségek előhívását célozza - emelte ki.
Közölte: stratégiailag kell felkészülni azokra a társadalmi, demográfiai kihívásokra, amelyek a születéskor várható élettartam növekedéséből származnak. Érvelt "az idősödés menedzsmentjének" elsajátítása mellett és fontos célnak nevezte a népesség egyre nagyobb arányát alkotó idősödő generáció mind erőteljesebb társadalmi hasznosságának előmozdítását.
A stratégiában megfogalmazott időspolitika megvalósítása lehetővé teszi az idősek önmaguk iránti tiszteletének és méltóságának megóvását - mondta Korózs Lajos, hozzátéve: a program irányt szab annak, hogy 2034-re milyen jövőkép, "célállapot" valósuljon meg.
Szorgalmazta, hogy a stratégia elfogadása után hároméves időszakokra bontott cselekvési tervek készüljenek.
Szavai szerint a stratégiát öt prioritás jellemzi: az első az időskori aktivitás, a függetlenség és a társadalmi presztizs megőrzése, a második a biztonság, a megfelelő életminőség, a betegségek kockázatának csökkentése és a funkcionális önállóság megőrzése.
A harmadik prioritás - sorolta - az élethosszig tartó fejlődés, az életöröm és az autonómia megőrzése, a negyedik a társadalmi részvétel, a közösségi megbecsültség növelése, az ötödik pedig az esélyegyenlőség és a pozitív reakciók adása az idősödés társadalompolitikai kihívásaira.
A programban rögzített fejlesztési irányok céljának az idősek társadalmi kirekesztődésének megakadályozását nevezte.
Az államtitkár az Idősügyi Nemzeti Stratégiát hosszú távú, nagy jelentőségű programnak minősítette, amelynek kidolgozását több éves kutatás, elemzés és műhelymunka előzte meg.
Forrás: MTI
Vajon foglalkozik-e az idősügyi stratégia a sok vezető visszavonulási lehetőségével? Más országban ezt is megoldották, nálunk ezt sem, ezért akik állami vagy akármilyen vezetők voltak, nincs visszavonulási lehetőség. Miért nem gondol erre is országunk?
Továbbá a középkorosztályra számít már a kisgyermekes családtag is, ha a közelség is engedi. A középkorosztály, vagy az időskori aktivitás igazán megérdemli, hogy a részmunkaidő, a nyugdíj melletti - nem minimálbéres - továbbfoglalkoztatás össze legyen hangolva, hiszen így lehet kiegyensúlyozott a többféle elfoglaltság, és szemlélet váltás. Vajon a stratégia gondolt-e az életszerűségből adódó tényekre, avagy csak a nagyívű vágyakat fogalmazta meg a szemléletváltás hangzatossága mellett, amelyet oly sokszor hallunk?
A stratégia készítőknek foglalkoznia kelle a jelenleg aktív, dolgozni is akaró, de más irányból kedvezőtlen hatásokat kifejtő tényekkel.
Vajon milyen döntést hoz most majd a Parlament, hogy az egészségügy ne omoljon össze? Jó lenne ha eltörölnék a nyugdíj mellett minimálbérért dolgozás korlátját, hiszen akikre vonatkoztatják, éppen ezért nem mennek vissza a kínálat mellett: pld. rendőrséghez visszahívják a szellemi tőkével bírókat, de minimálbérért csekély kínálat ez, egy rossz, vagy vitatható szabályozás mellett. Ezeket is össze kellett volna dolgozni az idősügyi stratégiával, mintegy átmenetként, és dönteni a jövő új szabályairól, ha szükséges. Persze, ezeket is jelentős előzetes kutatás és helyzet elemzés kell, hogy megelőzze, ahogy ez szükséges a stratégiai módszertani útmutató alapján.
H Márta