Azért gyűlnek, hogy egyszer s mindenkorra megszabadítsák Budapest legforgalmasabb, egyben legdzsuvásabb közterét az évtizedes retektől. Fölösleges a cikk elejére pillantani kedves olvasó, nincs itt semmi tévedés: valóban a Nyugati térről, illetve annak kitakarításáról van szó.



Ráadásul a rendet és tisztaságot ezúttal nem egy kerületi önkormányzatnak, hanem két társadalmi szervezet, valamint jó néhány magán- illetve közvállalat összefogásának köszönheti a főváros közönsége. (Hogy miért volt arra szükség, hogy Budapest egyik legforgalmasabb közterületét civil kezdeményezésre tisztítsák meg, arról később lesz szó.)

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület és a Hajléktalanokért Közalapítvány munkatársai, akik az aluljáró kitakarításának kezdete alkalmából meglepően nagy médiaérdeklődésre számot tartó sajtótájékoztatót szerveztek, most lelkesen osztogatják „Örökbe fogadtuk a Nyugati téri aluljárót” – feliratú pólóikat.

Sok bába közt elvész a…

Jó látni, amint az „egyenruhát” nem csak a két karitatív szervezet önkéntesei, hanem az akciót támogató élelmiszerlánc munkatársai, valamint az aluljáróba „hazatérő” hajléktalanok is magukra öltik.

Lesz mit takarítaniuk… A csiszolt gránitlapokból kirakott padlózat valószínűleg évek óta nem „látott” fényt, a falakon vastagon áll a grafiti, a szemeteskukák és az eldugottabb zugok környékéről, no meg a mindenütt terjengő bűzről – melynek eredetébe jobb nem belegondolni – már nem is beszélve.

Egy közelben bámészkodó jól szituált néni meg is jegyzi: nagyon örül, hogy végre megtisztul a terület, de még jobban örülne, ha az akciónak a hajléktalanok elűzése is része lenne. Mint mondja, semmi értelme a takarításnak, ha rövid idő múlva ismét a piszok lesz az úr a Nyugatiban.

Vecsei Miklós ötletgazda viszont éppen arról beszél, hogy nem azon kell gondolkodni, hogy ki tehet róla, hanem hogy ki tehet érte. Vagyis: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke és a Hajléktalanokért Közalapítvány elnöke szerint azért, hogy a Nyugati ma úgy néz ki ahogy, nem azok az elesett emberek felelősek, akiknek ez a szocializmusból itt ragadt betonrengeteg nyújtja az egyetlen menedéket.

Hanem például a terület számos tulajdonosa, a Főpolgármesteri Hivataltól kezdve a MÁV-on át Terézvárosi Önkormányzatig, és persze mi, egyszerű járókelők, akik akár naponta átcaplatunk rajta, mégsem figyelünk sem a tisztaságra, sem a placcon tengődő elesettekre.



Miért is kell örökbe fogadni?

Vecsei szerint először a fejekben kéne rendet tenni, nem pedig a „katakombában”. Az ugyanis nagyon nincs rendjén, hogy az aluljárórendszernek – az igénytelen bazárokat fillérekért bérlő tulajdonosokat is beleértve – kismillió ura van, mégis gazdátlanul hever a főváros szívében.

„Ma azt szeretnénk bemutatni, hogy takarítani tudunk. Mi is, és a velünk együttműködő Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat is. Viszont nem tudunk jogszabályokat változtatni. Nem tudjuk elérni, hogy eltűnjön az a csík, ami a főváros területét elválasztja például a MÁV-étól, hogy egy tulajdonosa legyen végre a területnek” – mondja az elnök.

Ameddig ugyanis nem sikerül tisztázni a tulajdonviszonyokat és az ezzel járó feladatköröket, hiába minden suvickolás. Ezt Vecsei is elismeri: „Mi egy kicsit most fogunk csiszatolni és nyilván valami látvány is lesz, de ettől nem fog semmi megváltozni”.

Attól viszont talán igen, hogy a hírek szerint Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a mostani akcióhoz nyújtott egymillió forintos anyagi támogatása mellett felajánlotta, hogy minden segítséget megad a jogi buktatók mielőbbi felszámolásához.

Kérdés, mi lesz a nyugati téri aluljáró „állandó vendégeivel”, ha egyszer valósággá válik a terület jogi rendezése. Félő ugyanis, hogy a megtisztuló aluljáróban a bajba jutott otthontalanok utolsó mentsváruk összeomlását fogják látni.