A napokban rendezik a Kutatók Éjszakája és A Magyar Fiatal Tudósok Társaságának (MAFITUD) 8. országos találkozóját. Mindkét rendezvény arra hivatott, hogy népszerűsítse a tudományos pályát, a kutatómunkát a fiatalok körében. Szükség is van erre, hiszen a „magyar elme” mindig a világ élbolyába tartozott. Több szervezet, egyetem munkálkodik azon, hogy ez így is maradjon.

Információink szerint kevesebben tanulnak természettudományi pályán, mint korábban. Ön szerint ennek mi az oka?

Sajnos valóban így van. Ennek több oka van. Elsősorban nyilván az alap- és középfokó oktatást kellene megújítani a természettudományos, illetve a műszaki területet illetően. Lényegében itt vesznek el azok a fiatalok, akikre a felsőoktatás számíthatna.

Nem állhat a háttérben egy bizonyos félelem, hogy nem lesz elismert a fiatal? Azért az ilyen pályákon kiemelkedőt nyújtani elég nehéz.

A mai tendencia éppen az ellenkezőjét mutatja. Nevezetesen, aki most természettudományos vagy műszaki diplomával végez és tudása is van hozzá - nem csak papírja - , annak nagyon jó, hálás lehetőségei vannak. Gondolok itt jó karrierlehetőségekre. Elismertség alatt természetesen nem azt kell érteni, hogy valaki médiasztár lesz. Nem is hiszem, hogy ez lenne a célja.

A szakma és a közvélemény szerint is gyenge a gyakorlati oktatás. Ön miképp vélekedik?

Amikor a középiskolai alapfokú oktatást emeletem ki, akkor az alatt arra kell gondolni, hogy kevés kísérletet látnak a fiatalok a természettudományos ágakon. Ez részben igaz a felsőoktatásra is. A mérnökképzésben az oktatás gyakorlati része szintén gyenge pont.

Az Akadémia elnöke Pálinkás József is többször elmondta, hogy több pénzt kellene fordítani tudomány ápolására, a kutatásokra. A közeljövőben lehet változás ebben?

A helyzet nem jó, valóban. Jósolni pedig nagyon nehéz lenne. Nagy erőfeszítéseket tettünk azért, hogy legalább a szintentartás közeli állapot megmaradjon innováció tekintetében. Itt egészen pontosan a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap forrásaira gondolok. Jövőre a költségvetésben ugyan kevesebb összeg van összeállítva, mint amennyi kötelezően elvárható lenne, de lényegében nincs nagyobb változás.

Rengeteg fiatal neves tudós, kutató elhagyja az országot. Nem kéne ezt megakadályozni? Ezt a szellemi tőkét nem lehetne anyagiakban valahogy az ország javára is fordítani?

Nem azt kell megakadályozni, hogy befussa a pályát, vagy a karrierjét külföldön, hanem arra kell törekedni, hogy ezekkel a tapasztalatokkal térjen haza. Egyébként erre sok jó példa van.

A mai MAFITUD találkozón a négy előadó közül az egyik fiatal professzor – aki Amerikában tanult-dolgozott több évig – hazajövetele után Magyarországon felépített egy laboratóriumot az ELTE-n. Pont ezért mutatjuk be a fiataloknak – a MAFITUD tagjainak – ezeket az embereket, hogy vegyenek példát róluk.

Egyébként ez mennyire jellemző?

Erre több próbálkozás van: a Tudományos Akadémia is hirdetett erre egy programot, úgy, hogy anyagi forrást is biztosít. Azért megemlíteném, hogy ez Magyarországon nem mai téma, száz évvel ezelőtt is probléma volt. Gondoljunk például Szent-Györgyi Albertre, akit a miniszter hívott vissza és tanszéket biztosított neki. Ez nem speciálisan magyar probléma. Erre a jelenségre az ismert leíró szó az a „brain drain” (szerk.: agylecsapolás), ami egyébként Angliából származik, hiszen először ez a jelenség Angliában vált tömegessé, amikor elvándoroltak a kutatók az Egyesült Államokba.

Valójában nem azért mennek el, mert Magyarországon nem fizetik meg kellőképpen a tudást?

Attól függ, mihez viszonyítunk. Ha azt vesszük, hogy milyen egy diplomás fizetése egy nem diplomáséhoz viszonyítva Magyarországon, akkor ez az arány magasabb, mint az Egyesült Államokban. Természetesen ez relatív. Nem csak a tudás megfizetésében, hanem egy középszintű állás esetében is van különbség. De ez már gazdasági kérdés. Még egyszer hangsúlyozom: az a jó – én kimondottan jónak tartom - , ha valaki külföldön tapasztalatot szerez. Gondoljunk itt például a középkori mesterlegényekre, akik jórésze hazajött Magyarországra. Vagyis az a lényeg, hogy visszatérjen. Egyébként nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy lakjon Magyarországon, hanem legyen élő a kapcsolat az országgal, tehát hívjon innen doktorandusz hallgatókat, indítson itt is tudományos projekteket. Ennek a csúcsa nyilván az, mint korábban említettem, hogy hazajön és alapít egy labort.

Az elején beszéltünk a csökkenő hallgató számról. Hogyan lehetne megfelelően népszerűsíteni a tudományt és ösztönözni a fiatalokat, hogy ilyen pályára menjenek?

Nehéz kérdés. Az Innovációs Szövetség tavaly év elején pontosan ebből az okból indított egy tudomány népszerűsítő programot, melynek az a szlogenje, hogy „Tudományos Hasznos Emberi”. Most eljutottunk oda, hogy indítunk egy olyan pályázatot, amely pont erre vonatkozik. Fiatalok körében keressük arra a választ, hogy ezt a korosztályt hogyan lehet megfogni, hogyan lehetne legjobban felkelteni a figyelmét a természettudományos és műszaki területek iránt. Vannak persze megoldási kísérletek. Mondjuk a Mindentudás Egyeteme volt az első lépés ide. Ezek már ismert dolgok. De úgy gondoljuk, hogy még tovább lehet lépni ezen pályázat keretében, nevezetesen olyan öteletek merülnek fel egyrészt, ami tényleg jó, másrészt pedig meg is valósítható ésszerű forrásokkal.