Képviselő úr, mi végre ez a masszív offenzíva az uniós források lehívását koordináló kormányszerv ellen?

Az Állami Számvevőszék az elmúlt hetekben két jelentést is a nyilvánosság elé tárt. Az egyik a tavalyi költségvetés zárszámadásáról, a másik az Európai Uniós források 2008-as felhasználásáról szól. E két jelentés alapján az a szomorú kép rajzolódik ki, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány képtelen a rendelkezésre álló sok ezer milliárd forintos EU-s forrás lehívására.

Konkrétan mire alapozza ezt?

A 2007-2013-as fejlesztési ciklusnak durván felénél járunk. Ez idő alatt az elérhető források nyolc százalékát fizette ki a győztes pályázóknak a kormány, illetve az arra hivatott kormányszerv. (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség – a szerk.) Ez alig 480 milliárd forintot jelent, holott alsó hangon is el kellett volna már érnünk legalább a 2000 milliárd forintot. Ez az 1500 milliárd hiányzik a magyar gazdaságból, az önkormányzatok büdzséjéből, a hazai civil szektorból. Hozzáteszem, a tavalyi évben még a kormány által előirányzott kifizetési összegnek is csupán az 57 százalékát sikerült abszolválni.

Mi az oka a késlekedésnek?

Egy iszonyú bürokratikus, rétestésztaszerű pályáztatási rendszer, amely még a saját maga által meghatározott jogi normákat is megszegve, nem ritkán hónapokkal elcsúszva bírálja el a beadványokat. A már elbírált és támogatásra érdemes pályázatoknál ugyancsak a saját szabályaikat megszegve, néha évekkel később kötnek csak támogatási szerződést. Majd ezután, a már megtörtént beruházások kifizetése is rendkívül lassan történik. S ez azért szomorú, mert 2010-ben elindul a következő, 2013-2020-as fejlesztési időszak költségvetésének az előkészítése. Ha Magyarország ebben az időszakban olyan képet fest magáról, hogy az aktuális költségvetési időszakban a rendelkezésre álló forrásokat sem tudja felhasználni, akkor rontja a jövőre vonatkozó tárgyalási pozícióit.

Talán nem kellene ennyire előreszaladni. Oravecz Péter, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szóvivője például úgy reagált az Ön NFÜ-t bíráló minapi nyilatkozatára, hogy nem szabad a 2007-2013-as időszakra időarányosan számolni, hisz ez olyan lenne, mintha egy focimeccs kilencven percét nem várnánk meg, hanem fél óra után próbálnánk meg kikövetkeztetni a végeredményt.

Korábbi sportminiszterként pontosan tudom, hogy a harmincadik perc valóban nem jelenti a mérkőzés végét. De jelen pillanatban, ha az eredményjelző táblára nézek, azt látom, hogy Magyarország sokgólos vereségre áll. Azt meg azért már ne akarja az elmúlt évek hazudozásai után a kormány bemesélni, hogy kimondottan örüljünk, hogy fél óra után hatalmas vereségre állunk.

Hogyan alakítja át az NFÜ-t a Fidesz, ha jövő tavasszal kormányra kerül?

A Fidesz egy négy elemre épülő stratégiát dolgozott ki. Először is azonnal megváltoztatjuk a rendszert, másodszor kiírtjuk a pályázati bürokráciát, harmadszor lerövidítjük a pályázati elbírálási- és az azt követő határozati időt, mert ma néha éveket csúszik egy-egy döntés, miközben a pályázat kiírójának előzetesen rögzítenie kell a bírálati határidőt. A negyedik elem pedig, hogy minél nagyobb mértékben igyekszünk majd előfinanszírozást előtérbe helyezni a mostani utófinanszírozás helyett, hogy előleget adhassunk a pályázóknak a beruházás megkezdéséhez. Ekkora hatalmas vízfejre, mint az NFŰ, amely láthatóan nem azt a célt szolgálja, hogy egyszerűsítse a pályázati lebonyolítást, ebben a formában egész biztosan nincs szükség.

Érdekes a negyedik felvetés, mert mindenütt azt olvasni, hogy az unió követeli meg a tagállamoktól az utófinanszírozást. Különben is: mondja meg őszintén, ön szerint mekkora mozgástere van a mindenkori magyar kormánynak a pályáztatás rendszerének alakításában? Hiszen tudott, hogy az EU nagyon szigorú kritériumokhoz köti a támogatást, a pályázati dokumentáció benyújtásától egészen a pezsgőbontásig.

Való igaz, az uniós pályázati eljárás a legkisebb részletekig szabályozott séma. Az is tény, hogy az EU-s forrásokat nagy többségben utófinanszírozással adják. De ezt az érvet a kormány hazugságok keretébe ágyazva hangoztatja. A magyar pályázati kiírások olyan fölösleges, az EU részéről el nem várt bürokratikus elemek százait tartalmazzák, amiket nem lenne kötelező szerepeltetni. Hogy mégis így van, annak két oka lehet. Az egyik rossz, a másik rosszabb. Az első válasz úgy szól, hogy ennyire dilettáns a kormány. A másik lehetőség, - és ez a rosszabb – hogy a költségvetés kozmetikázása miatt a kormánynak nem érdeke, hogy minél nagyobb mértékben legyenek igénybe véve a források, mert ezek mellé magyar önrészt is kellene tenni, amelyre nincs pénz. Nekem nem tisztem megítélni, hogy melyik válasz a helyes, csak azt tudom, hogy a magyar pályázók sokkal rosszabbul járnak, mint európai társaik. Ha például valaki ma a cégét áttelepíti Szlovéniába vagy Szlovákiába, akkor a szlovén vagy szlovák pályázati rendszeren keresztül gyorsabban, egyszerűbben juthat ugyanolyan forráshoz, mint itthon.

Azt már tudjuk, hogy jelentős átalakításra készül a Fidesz az pályázati rendszerben. Ugyanakkor sokan tartanak attól, hogy a kormányváltással járó grémiumcsere például az NFÜ-ben, túl sok időt vesz igénybe, és vészesen közeleg 2013 vége.

Éppen ezért mondjuk, hogy az új kormánynak a hivatalba lépése után nemhogy három hónap, de három nap türelmi ideje sem lesz. A konkrét elképzeléseink megvannak, készen állunk az azonnali megvalósításukra is.

Ha kiderül, hogy sikerül a hátralévő időben megfordítani a meccs állását, vagyis lehívni a 7000 milliárdot, hajlandó megkövetni Bajnai Gordont és kormányát?

Én minden esetben hiszek az Állami Számvevőszéknek, tehát ha az intézmény kihozza, hogy a 2009-2010-es években felgyorsultak a kifizetések Magyarországon, akkor azt mindenkinek el kell ismerni. Hozzáteszem, hogy ez nem a Bajnai-kormány, hanem az ország érdeke.