Már nem vörös

A Kínai Kommunista Párt csütörtökön ünnepelte uralkodásának hatvanadik évfordulóját, de a marxizmus eszméiből a politikai egyeduralmon kívül szinte semmi nem maradt - felváltotta azt a versenyképesebb, ám államilag szabályzott kapitalizmus. Ennek számtalan apróbb jele ugyanúgy megfigyelhető, mint a rendkívül szembeötlő tények. A párt már teljességgel összefonódott a gazdasággal: Peking számára ez egyértelművé vált olyan, a párt által erősen befolyásolt területek példáján keresztül, mint a bankkölcsönök, a telekommunikáció vagy az energiaipar világa. A kínai fiatalok nagy része pedig csak azért lép be a pártba, mert úgy valamivel könnyebb elhelyezkedni az egyre szűkülő munkaerőpiacon.

A több pénz uralma

A párt és a gazdaság szoros kapcsolata viszont kikövezi az utat az olyan reformok számára, mint a részvények tőzsdére való bevezetése, ahol a kormány, és az állami kézben lévő vállalatok érdekei összhangban alakítják a vásárlást - bár a felügyeleti szigorítások miatt gyengülhet a párt befolyása.

„Általánosan Kína állami szektorba vetett nagyfokú bizalma megakadályozza a magánszféra növekedését, ennélfogva korlátozza a városi polgárok középrétegének gyarapodását. A városi lakosság jövedelme nagyban függ az államtól” - mondja Wang Zhengxu professzor, a Nottinghami Egyetem Kínai Politika-elemző Központjának kutatója.

Igaz, az állam befolyása így is nagy mértékben csökkent. A 80-as és 90-es évek reformjaink köszönhetően a hetvenes években 80 százalékos állami tulajdon-arány a gazdaságban mára 30-40 százalékra csökkent. De az előző évben a párt sok olyan állami cégben szilárdította meg hatalmát, amik számára kiemelt fontossággal bírnak - legfőképp az acélgyártásban. Ráadásul a jüan árfolyamát sem engedték nagyon elmozdulni a dollárétól, ami megint csak nagy fokú állami beavatkozás eredménye a piaci erők terhére.

Válság és Kína

„Az állami szektor előrenyomulása - mind lokális, mind országos szinten - hatalmas akadály, amely a gazdasági reformok útjába gördül. A laza költségvetés-korlátozást mély állami zsebekkel kombinálva a kínai állami vállalatok képesek lettek szinte minden szektorban olyan masszív beruházásokra, ami mind a hazai, mind a külföldi versenytársakat kiűzi a határon túlra” véli Victor Shih, aki politika-tudományt okít egy Chicago melletti egyetemen.

A gazdasági válság a tőke-gazdag kínai állami vállalatoknak olyan lehetőséget adott, amelyet kihasználva képesek lettek olyan külföldi megaprojektekhez csatlakozni - és ezáltal azokban befolyást szerezni - akik hirtelen pénz szűkében találták magukat, de eddig nem kértek Kína közelségéből.

Igaz ez még akkor is, ha az importtal foglakozó állami vállalatokat meglehetősen földhöz vágta a világválság. Ugyanis a 4 billió jüanos (mintegy 586 milliárd dolláros) gazdaság-élénkítő csomag legnagyobb része végül az állami vállalatok kasszájába, vagy egyéb érdekszférájába érkezett.

Ráadásul a Wall Street nagy neveinek válság során történő összeomlása megnövelték azoknak a hangját, akik a gazdaságban erősen jelen lévő kínai modell mellett érveltek.

Realizáció, globalizáció

Azonban nem csak állami vállalatok megerősítése és az új reformok előtti gátépítés folyik, ha nem a lendületben lévő reformok továbbvitele is. Ezek eredményeképp a kínai mezőgazdaság nagy része mára nincs állami cégtulajdonban, ahogy az alacsony feldolgozottsági szintet igénylő, kisebb áruk és textíliák előállítása sem.

Az ország beszállt a klímaváltozás elleni globális harcba, ezen kívül az állam folyamatosan realizálja hadseregének méretét - a legújabb hírek szerint két éven belül 700.000-el akarja csökkenteni katonáinak számát.

De a gazdaságon kívül is mutatkoznak változások: Tibet elnyomása ellenére a világ egyre jobban igyekszik elfogadni Kínát, és ekképp az ország kapcsolatai is javulnak. Elég példa erre a Pekingi Olimpia sikeres megrendezése, és az a tény, hogy pártfőtitkár először a múlt héten vett részt az ENSZ nagygyűlésén, Hu Csin-Tao személyében.

A hatalmas ország tudományos élete is egyre inkább belekerül a globális eszmecserék világába, és ezt a párt is támogatja: a napokban például egy 260 fős kutatócsoportot fognak küldeni az Antarktiszra, amely az eddigi legnépesebb ilyen expedíció.