Aigner Szilárd egy ország időjósa volt. Mindenki tőle várta a legújabb fejleményeket. Az ország tudni akarta, hogy napos idő lesz-e, vagy borult, fog-e esni, vagy nem. Tulajdonképpen öltözködési tippeket is adott, mindenki úgy indult reggel a dolgára, ahogy Szilárd ajánlotta. 2004-ben lekerült a képernyőről – sokak szomorúságára, mások örömére –, azonban két év múlva ismét szolgáltatta az időjárási híreket. Emellett rendszeresen foglalkozik meteorológiával az Európai Meteorológiai Szolgálat előrejelzőjeként.

Hiába a nők bálványa, úgy látszik, Szilárd csakis feleségének, Pártai Luciának él. Közös cégük van, az előrejelzéseket minden reggel átbeszélik, és itt is a hölgyé az első szó. Miatta lett meteorológus, és azóta elválaszthatatlan tőle. Annak ellenére, hogy a médiában bőbeszédű, a valóságban saját elmondása szerint szűkszavú: „Zárkózott, csendes ember vagyok, és eddig is legszívesebben láthatatlanul éltem volna. Csak járkálnék az utcán, és nézném a szép nőket”.

A HírExtának is mesélt röviden a meteorológiáról és az éghajlatváltozással kapcsolatos véleményéről:

Megalakították feleségével az Európai Meteorológiai Szolgálatot. Itt mivel foglalkozik pontosan?

Az EMSZ-nek én vagyok a vezető előrejelzője. Egyszerűen rövid távú előrejelzéseket készítünk, ezeket én ellenőrzöm és hagyom jóvá.

Gyermekkorában honnan jött az ötlet, hogy meteorológus lesz? Azért nem a legáltalánosabb tudományág ez.

Fiatalkoromban valójában pszichológus szerettem volna lenni, de ide nem vettek fel. Eztán az ELTE Természettudományi Karára jártam matematika-fizika szakra. Később mentem csak meteorológusnak. Egy csinos kislány járt a tanfolyamra az egyetemen, én vele jártam, és így kerültem oda.

Hogy néz ki egy meteorológus egy napja?

Unalmas. Az időjárás maga, az érdekes, de a tanulmányozásával töltött idő nem a legszórakoztatóbb.

Mennyi esélye van ma Magyarországon egy meteorológustanoncnak, hogy jól elhelyezkedhessen?

Mint az élet más területén, itt is a rátermettség és a szorgalom - az a döntő. Nyilván a végzettség, a hozzáértés az kell, azon kívül pedig nagyon fontos az igyekezet.

Ön figyelemmel kíséri, hogy ma hazánkban mennyien szeretnének meteorológus pályára lépni?

Pontos adatokat nem tudok. De mostanában elég sokan. Körülbelül két évvel ezelőtt valamiért megnéztem, és láttam, hogy évfolyamonként olyan tíz körüli a hallgatószám. Tehát feltűnően sok.

Ön annak idején hogyan került az RTL Klubhoz?

Hívtak, és mentem.

De hogy történik a válogatás?

Igazándiból nem tudom. Engem úgy választottak ki, hogy látták, hogy hogyan csinálom, és úgy gondolták, hogy ez megfelelő.

Mostanában rengeteg hír jelenik meg a globális éghajlatváltozásról. Ön hogyan summázná a véleményét a jelenlegi helyzetről? Valóban ilyen vészjósló a helyzet?

Nem, ez csupán az újságírók fantáziájában él. Igazándiból ezek szinte mérhetetlen változások. Természetesen sok különböző folyamatról beszélünk, de egyik sem olyan radikális, ahogy azt beállítják.

Akkor a koppenhágai konferenciát is a média hatása hívta életre?

Ebben a politika is benne van. Nekik ez egy jó cupák. A média, az újságírók valóban olyan sokat beszélnek róla, és olyan vad dolgokat tesznek hozzá, hogy egy idő után már elbizonytalanodik a józan és az ezekhez kevéssé értő ember is, és elkezdi elhinni.

Tehát mondjuk ki: Ön szerint ez túl van lihegve.

Igen, ez a véleményem. Természetesen nem én vagyok a dolog legnagyobb szakértője – vagy egyik legnagyobb sem –, hanem véleményem van a dolgokról, és erről például ez.

És a szélsőséges időjárási tényezők? Vagy ez is egy lufi lenne?

Szélsőséges időjárás? Nincs. Megint az alapvetés nem jó. Itt semmiféle kiszámíthatatlanságról nincs szó. Egyébként mi is foglalkozunk a dologgal. De egy humbug. A lényege ez.