A Kaliforniai Egyetem és a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) kutatói azt vizsgálták, hogy a 250 éve népszerű szóda és a szénsavas italok milyen hatást keltenek a szájban.
Az emberi nyelv mindössze öt ízt képes megkülönböztetni, ezek az édes, a keserű, a savanyú, a sós és az unami. Az utóbbi azt a kellemes, finom ízt takarja, amelyet különféle aminosavak váltanak ki.

A kutatók azonban nem az emberi ízérzékelést tanulmányozták, hanem az egerekét, mert az igen hasonlóan működik. Szódavizet vagy egyszerűen kis adag szén-dioxidot kaptak az állatok, majd megfigyelték, hogy milyen jelet küld nyelvük az agyukba az érzetről. Később olyan egereket vizsgáltak, amelyeknek hiányoztak a savanyút érző ízlelőbimbóik. Kiderült, hogy agyuk ekkor nem kapta meg a korábbi jelet, a szén-dioxidot tehát a savanyú íz érzékelésére szolgáló ízlelőbimbók észlelik.

További próbákkal egy enzimet is találtak, amely az ízlelőbimbók felszínén található, és kölcsönhatásba lép a szénsavval. A szén-dioxid ráadásul a szájban lévő testérzékelő (szomatoszenzoros) sejteket is ingerli, amelyek a tapintás érzetéért felelősek, vélhetően ettől egyedi a hatás.

A kutatók úgy vélik, a szén-dioxid felismerésére azért alakult ki ez a mechanizmus, hogy megóvja az embereket a fermentált ételekből és italokból kilépő szén-dioxid gáztól.