Kedves japán barátaink mindig is híresek – hírhedtek? – voltak az örültebbnél őrültebb, bizarrabbnál bizarrabb ötleteikről. Elég, ha csak a japán hentai-animékre-mangákra gondolunk, melyben általában egy szörnyeteg erőszakol meg egy ártatlan kislányt, betegebb esetben kisfiút.

De emlékezzünk vissza a nem is oly régen hatalmas sikernek örvendő tamagocsira, a virtuális állatkára, melynek valljuk be, semmi értelme nem volt. Nekem is volt egy tizenkét állatos, és nem vagyok az a tipikusan szadista hajlam, de egy éves korára már 99 kilósra hizlaltam Bömbikét, a zombit, mert amúgy mást nem lehetett vele csinálni hosszú távon. Ettól függetlenül élelmes vállalkozók létrehoztak egy tamagocsitemetőt is hazánkban.

Hülyeségre mindig van vevő. És íme, itt a nem is olyan új, de ismét reneszánszát elő japán őrület, mely a Chindogu névre hallgat. Ennek nem a kereskedelmi forgalmazás, azaz a haszonszerzés a célja, talán egyszerűen arra hivatott, hogy röhögjünk. Ezennel engedje meg az tisztelt olvasó, hogy elkalauzoljam a Chindogu röhejes, kicsit bizarr, de amúgy elgondolkodtató, azaz tipikusan japán világába.

A Japánról szóló cikksorozatunk második része következik.

Mi az a Chindogu?

A chindogu egy japán szó, melynek a jelentése annyit tesz, hogy rossz szerszám. Nagybetűs írásmódja már mást takar: itt egy olyan tárgyról van szó, amely a mindennapi problémák kellemetlenségét kívánja orvosolni, nem akármilyen módon. A lényege az, hogy ne lehessen semmire használni, de akár el lehessen képzelni „éles” bevetésben is.

Miért találták ki?

Nos, ez egy nagyon jó kérdés, szerintem nevezhető egyfajta görbe tükörnek is, mely a fogyasztói társadalom szintén értelmetlen, de gyakran méregdrága termékeinek a hasznavehetetlenségével összehasonlítva kívánja a fogyasztót minimális gondolkodásra késztetni. De az is lehet, hogy nem erről van szó, csupán pihentagyú egyetemisták tréfája. Ám lehet, hogy ez sem. Mindenesetre a Chindogu immár 24 éve röhögteti az emberek tömegét, sajnos hazánkban eleddig nem nyert térhódítást.

Mi értelme van?

Ugye minden tárgy egyedi, tehát elméletileg mindegyiknek más és más funkciója van. Ennek tehát csak a kreativitásunk és képzelőerőnk szabhat határt, és ugye erőszakra, szexre, hülyeségre és jelen esetben tréfára mindig van vevő. És nem csak Japánban.

Hogy készítsek Chindogut?

Íme, itt a szabály, melyet figyelembe véve a tisztelt olvasók is készíthetnek ilyen eszközöket, saját maguk, és kedves ismerőseik szórakoztatására.


1. Mindenképpen léteznie kell, ha nem létezik, akkor nem Chindoguról, csak egy tervről beszélhetünk.

2. Egy Chindogunak használhatatlannak kell lennie, de szükséges, hogy el tudja róla bárki képzelni, hogy akár használni is tudná.

3. A Chindogu mindig a hétköznapi problémákon hivatott segíteni, azaz ne is próbálkozzunk semmiféle világmegváltó találmány kieszelni.

4. A Chindogut soha, de soha nem szabad pénzért árusítani!

Ezen szabályok figyelembevételével volt már olyan eszköz, aminek értelme is volt?

Igen, néhány találmány kisebb-nagyobb változtatáson esett át, amivel már használható tárggyá lépett elő, ám ezzel pont az eredeti értelmét veszítette el. Innentől az ilyen tárgy nem nevezhető Chindogunak. Ilyen például a maradék szappantból ismét szappant sajtoló szerkezet, mely kereskedelmi forgalmazásba is került.

Remélem mindenki olvasta tanult kollégám és fegyvertársam, Forró Szenszej János informatív, ám főként rendkívül szórakoztató írását, mely a japánról szóló cikksorozatunk első része.