Kedden jött a hír, hogy még a nyári Világjátékokon szolgáltatott pozitív mintát Bárdosi Sándor. Az aranyérmes szumós, korábbi birkózó olimpikon szívesen állt portálunk rendelkezésére, szerinte ugyanis sok valótlanság, ferdítés is megjelent azóta a sajtóban.

Nem korrekt ez az egész eljárás – kezdte Bárdosi. – Feltételezések alapján ítéltek, ítélnek el, és állítanak rólam valamit, ami nem fedi a valóságot. Hangsúlyozom, hogy nem doppingoltam, nem használtam teljesítményfokozó szert.

Klasszikus értelemben véve tehát nem doppingolt. Mégis doppingvétséget követett el.

Azt állítják, hogy azzal a gyógyszerrel, amit még a játékok előtt egy méhcsípésre kaptam, elkövettem a doppingvétséget. Az igazi baj az, hogy azt gondolják, emellett is  doppingoltam. Azzal jönnek, hogy ez a gyógyszer együtt jár a doppingolással, és csak azért szedtem, hogy az igazi teljesítményfokozókat elfedjem vele.

„A Furosemid nevű gyógyszerrel a súlycsoportos versenyekben sokan élnek, a mérlegelésnél gyorsan lehet vele fogyni, és elfedi a többi tiltott szer a hatását” – nyilatkozta Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője. Ezt vehetjük komoly vádnak is.

Mondanak ők már mindent, én nem lepődtem meg azon, hogy – mivel a szumóban is léteznek súlycsoportok – előráncigálták ezt a dolgot is. Tiszeker? Azért kapja a pénzét, hogy a magyar sportolókat kaszálja.

Ezt hogy érti?

Jön egy Phelps, nyer nyolc aranyat egy olimpián, mindenki tudja, hogy tele van pumpálva, mégis engem zaklatnak egy ilyen kis semmiség miatt. Az igazság az, hogy mi vagyunk a statisztika, a világ sportjának kiszolgáló személyzete, akiket rendszeresen elkaszálnak, hogy az év végén dörzsölhessék a tenyerüket, hogy "na, csak meg lett a szokásos esetek száma"…

Ez a doppingügy pedig olyan, hogy csak azért is próbálkoznak, kapaszkodnak, kötözködnek, de engem nem érdekel, mit mondanak, csak csinálom a dolgom.

Tiszekerék nem ellenőrizték a Világjátékok előtt?

Közvetlenül azelőtt vizsgáltak meg, mielőtt kiutaztam volna Tajvanra, ha az nem lett volna rendben, ki sem mehettem volna.

Nyilván eltart még egy darabig az ügy, de meg kell kérdeznem: hogyan tovább?

Vannak most egyéb gondjaim is, melyek sokkal komolyabbak annál, mint hogy a minden hülyeséggel megvádolnak. A térdem ugyanis elég rossz állapotban van, súlyos keresztszalag szakadásom van, valószínűleg meg is kell majd műteni.

Lenne olyan, amit utólag nézve a történetet már másképp csinálna?

Nem vagyok orvos, nem tudom, hogy mi a teendő, ha az ember keze kétszer akkora lesz egy méhcsípés után, mint általában. Valóban kaptam olyan gyógyszert, amiben van tiltott anyag, de akkor és ott meg kellett kapnom.

Ezek szerint úgy érzi, nem hibázott.

Nem. Ha hibáztam, akkor csak egyetlen ponton, mégpedig akkor, amikor nem tüntettem fel a kinti vizsgálat hivatalos papírján a tényt, hogy egy héttel azelőtt méhcsípés ellen ilyen gyógyszert kaptam. Hogy nem kellett volna ezt a gyógyszert megkapnom? Ha csak az segíthet... Tőlem akár mindenki elmehet a fenébe, beveszem, mert nem akarok meghalni. Az, hogy gyógyszert kaptam egy darázscsípés után, az én olvasatomban még mindig nem számít doppingolásnak, hiszen szó sem volt teljesítményfokozásról.

Miért nem szólt odakint, hogy milyen gyógyszert kapott? Nem gondolta, hogy baj lehet belőle?

Akkor az eset után már eltelt majdnem egy hét. Mit írtam volna be? A saját fejemre hoztam volna a bajt, mert már akkor elkezdtek volna cseszegetni. Ráadásul az orvos, aki ellátott, nem is jött ki velem Tajvanra – igazából az egész egy szerencsétlen eset, aminek nem kellett volna így történnie.

A következményekre gondolt már?

Remélem, hogy sikerül tisztázni az esetet, az ugyanis biztos, hogy nem vagyok hajlandó kifizetni a büntetést.

Valószínűleg az aranyérmet is visszakérik.

Biztos, hogy nem fogják visszakapni. Azt ugyanis én megnyertem, dopping nélkül, teljesen tisztán. Addig fogok harcolni, amíg el nem ismerik, hogy igazam van.