A távhőáfa-csökkenés nem csak a fogyasztókat hozza kedvező helyzetbe
A távhő áfájának tizennyolcról öt százalékra való csökkentése januártól nem csak a "legzöldebb" fűtési technológiát igénybe vevő lakókat hozhatja kedvező helyzetbe, hanem a távhőszolgáltatókat is.
2009. november 12. csütörtök 07:55 - Nagy András
A távhő áfájának öt százalékra mérséklése valójában a távhőszolgáltatás versenyképességégének javítását hivatott szolgálni? Sigmond György MaTáSzSZ-főtanácsos szerint igen. Az egyedi gázfűtéshez képest a távhőszolgáltatás
eddig lényegesen drágább volt. Azt mondja, az áfacsökkentés után még ugyan mindig költségesebb lesz valamivel, azonban a komfortelőnyeit is figyelembe véve már versenyképessé válhat.
A távhő versenyképessége átlagban húsz százalékkal rosszabb mint a gázfűtésé, az adócsökkentés után ez már csak nyolc százalék körül lesz. Persze városonként igen nagyok a különbségek – magyarázza a szakértő, akinek szavaiból első hallásra azt szűrni le, talán várható, hogy az áfacsökkentés után több település, vagy településrész is átvált távhőre.
Azonban Sigmond szerint erre egy az egyben nem lehet számítani. A csökkentéstől az ágazat inkább azt várja, hogy az elmúlt években
megszaporodó leválások megszűnjenek, azok ugyanis rettenetes kockázatot jelentettek a távhőpiaci szereplők számára – tájékoztat. Nagy szükség lenne rá, hogy ne csak az új lakóépületek, hanem a meglévők is átálljanak, mert az energiaellátásban egyre nagyobb szerepet játszó biomassza, illetve egyéb megújuló energia hasznosításához új hőpiacok kellenének, márpedig ez gazdaságosan gondolkodva csakis a távhő lehet, állítja Sigmond. Biomasszát ugyanis csak nagy létesítményekben lehet jó hatásfokkal hasznosítani, márpedig nagy létesítményhez nagy hőigényű épülettömbökre van szükség.
Tovább élezi a távhőpiaci helyzetet, hogy - ha nem is túl nagy tempóban, de - megindult a lakóépületek korszerűsítése, a külső hőszigetelés, illetve nyílászárók cseréje, valamint a belső fűtésrendszerek feljavítása. Azon túl, hogy ezzel a lakások rezsiköltsége csökken, illetve a környezet kevésbé károsodik, azzal is jár, hogy 20-30-40 százalékkal csökken az épületek hőigénye. Ez változatlan hőpiacot feltételezve jóval kevesebb hővásárlást eredményez – magyarázza a főtanácsos.
Ez ugyanakkor Sigmond szerint nem jelenti azt, hogy a távhőszolgáltatók ne lennének érdekeltek az épületek korszerűsítésében, csupán új hőpiacok felkutatására volna szükség, hogy a meglévő kapacitásokat ki lehessen használni.
Kérdés, hogyan lehetne növelni a piacot? Sigmond György szerint nem csak az új építésű lakóépületek távhősítésére, hanem a meglévők bevonására is szükség lenne. Ebben a tekintetben azonban jó 30 éve egy helyben topogunk – mondja. Utoljára a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján volt erre kormányprogram, akkor sok vidéki nagyváros kapcsolódott a távhőrendszerre, azóta viszont szinte semmi előrehaladás nem történt.
Budapesten például jobbára csak a lakótelepekkel lehet számolni, holott a teljes városközpont, amely nem csak az ország, hanem Közép-Európa legsűrűbben lakott területe,
kiválóan alkalmas lenne a távhőszolgáltatás kiépítésére a mai korszerűtlen, például gázos tömbfűtéses technológiák helyett – közli Sigmond György.