A hannoveri stadionban és annak környékén mintegy 100 ezren vettek búcsút az elmúlt hét elején súlyos depressziója miatt, 32 éves korában öngyilkosságot elkövetett Enkétől, aki az ország egyik legnépszerűbb sportolója volt. Hasonló méretű gyászszertartásra a háború utáni első német kancellár, Konrad Adenauer 1967 április 25-i temetése óta nem került sor.
A hetven perces gyászszertartás méltó volt Robert Enke emlékéhez. A hannoveri AWG-stadion előtt már kora hajnaltól gyülekeztek az emberek, a kapukat reggel 8 órakor nyitották meg, és a szertartás kezdetére, 11 órára a 45 ezer férőhelyes stadion már zsúfolásig volt. Mintegy 50 ezren pedig a bejárat közvetlen közelében elhelyezett hatalmas kivetítőkön keresztül követhették figyelemmel az eseményeket. Robert Enke felravatalozott, virágkoszorúkkal borított koporsóját a stadion közepén helyezték el. A német válogatott koszorúját a volt barátok és játékostársak, Michael Ballack és Per Mertesacker helyezték el.

A szertartáson - amelyet a hannoveri zenei főiskola vonóskvartettje nyitott meg - a családtagok, a rokonok és a barátok mellett jelen voltak a német politikai és sportélet legmagasabb rangú képviselői, Thomas de Maiziere belügyminisztertől kezdve Gerhard Schröder volt kancelláron keresztül Theo Zwanzigeriig, a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) elnökéig. Joachim Löw szövetségi kapitány vezérletével ott voltak egykori játékostársai a nemzeti válogatottból, továbbá hannoveri klubjából, de vezetőivel és játékosokkal képviseltette magát a Bundesliga valamennyi klubja. Ezen a napon Németországban mindenki Robert Enkének és a Hannover 96-nak "szurkolt".
Christian Wulff alsó-szászországi miniszterelnök beszédében a kiváló sportember tragikus halálával kapcsolatban a társadalom és az egyének felelősségére figyelmeztetett. Wulff felhívta a figyelmet az egymással szembeni, egyre inkább elhatalmasodó közömbösség veszélyére és arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek csakis az egymásra való odafigyeléssel előzhetők meg. A miniszterelnök szerint Németország Enkére nemcsak példát mutató sportolóként, de példát mutató emberként is emlékezik.

Megindító beszédet mondott Theo Zwanziger, a DFB vezetője is. Zwanziger méltatta Robert Enke sportolói és emberi nagyságát, ugyanakkor félelmei miatt eltitkolt betegségével, súlyos depressziójával kapcsolatban hangsúlyozta: a futball, a sikerek nem jelentenek mindent. A DFB elnöke szerint a sportnál, a labdarúgásnál vannak fontosabb dolgok is, mint például az egészség és a család.

A gyászszertartás a legnagyobb méltósággal zajlott le, annak végén Enke egykori hannoveri játékostársai vitték ki a stadionból a koporsót. Robert Enkét kora délután a legszűkebb családi körben temették el 2 éves korában, szívbetegségben elhunyt kislánya, Lara mellé. Az empedei temetőben a sír mellett a volt játékost - akárcsak 2006-ban kislányát Heinrich Plochg tiszteletes búcsúztatta.

A szertartással egy időben mind többen tették fel a kérdést, hogy miként lehetett volna megelőzni a történteket, különös tekintettel arra, hogy Robert Enke már 2003 óta küszködött súlyos betegségével. Többen azt az üzenetet fogalmazták meg, hogy a német - és nem csak a német - társadalomban alapvető mentalitásváltozásra van szükség. Amelynek lényege a valódi értékek megbecsülése, egymás segítése, továbbá a többi között annak felismerése, hogy aki a nyilvánosság előtt vállalja félelmeit, az nem gyenge, hanem erős. És a versengés, egymás legyőzése helyett - mint a DFB elnöke is fogalmazott - nemcsak a futballban, hanem az élet valamennyi területén jóval több emberségre van szükség.