„Itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahova nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs” – szólnak a klasszikus sorok Móricz Zsigmond örökérvényű regényéből, a Rokonokból.

Erwin Koeman, a magyar válogatott szövetségi kapitánya valószínűleg nem olvasta ezt az örökérvényű művet, de ez legyen az ő problémája, nyilván nem is tudja, hogy élete legnagyobb hibáját követte el a regény kihagyásával.

Minden bizonnyal benne van a hiba.


Tény: ha nem jön közbe semmi, Orbán Viktor lesz országunk következő miniszterelnöke. A régi-új miniszterelnök úrról pedig köztudomású, hogy kedveli a labdarúgás nevű sportágat – mintha nem lenne annak amúgy is elég baja.

Képzeljék el, mi lenne, ha Orbán Viktor miniszterelnök úr fékezhetetlen imádatának tárgya nem a foci lenne, hanem mondjuk a zene – micsoda remek kritikákat hallhatnánk tőle a magyar zenei életről, végre lenne egy szókimondó, tökös zenekritikusa hazánknak, aki ugyan csak hobbiszinten, de azért professzionális színvonalon néha jól megmondaná a véleményét az Anti Fitness Club legújabb lemezéről vagy éppen megasztáros Tóth Gabi vadiúj videoklipjéről! Maga lenne a megveszekedett gyönyör, a zenekritikusi, sőt az egész zenei szakma megváltása.

Magyarország következő miniszterelnöke azonban nem akármit kritizál, hanem a magyar labdarúgást, azon belül is labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát, Erwin Koemant. Aki meg erre – természetesen – kiborul. Orbáni szereptévesztés vagy orbáni marketing?

Persze, hogy Koeman elcsodálkozott Orbán Viktor nem várt kritikáján. Hogy miért nem tesz be a csapatba több Magyarországon futballozó játékost? – kérdezi mindezt a magyar politikai elit jelenlegi legbefolyásosabb és legnagyobb hatalmú figurája, aki hiába élvezné kisgyermeki őszinteséggel a magyar válogatott szövetségi kapitánya szerepét, azért minden bizonnyal meglepődne, amikor egy-egy rosszul sikerült meccs után egy egész stadion zúgná az "Orbán, takarodj!"-ot.

A lényeg azonban az, hogy ilyeneket a holland szakember még soha nem látott, mondja is, hogy enyhén szólva is furcsának találja, hogy ebben az országban a politika így beleszólhat a labdarúgásba. „El tudják képzelni, hogy a holland vagy a belga miniszterelnök szakmai kérdésekre vár választ Bert van Marwijktól vagy Dick Advocaattól?" – méltatlankodott is egy sort hazájában a holland.

Hogy el tudjuk-e képzelni? Tegyük a kezünket a szívünkre, és ne akarjuk kimondani, hogy nem. Hanem ki is Orbán Viktor, hogy beleszólhasson? Erwin Koeman sem szól bele a Fidesz sokáig nem is létező programjába… Adóügyekben mondjuk, vagy nem is, inkább az egészségügy területén biztos lenne véleménye – elvégre Erwin Koeman is találkozott már adóbevallással életében, és minden bizonnyal náthát is átélt már egyszer-kétszer.

Mégsem lepődünk meg Orbán Viktoron. Azt ugyanis már régóta tudjuk, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr meglehetősen kedveli a labdarúgás nevű sportágat.

Erwin Koeman viszont nem kedveli a politikát.

Biztos benne van a hiba.

Hogy jön Orbán Viktor, az első számú ellenzéki politikus a sporthoz? Milyen jogon szól bele egy pártpolitikus a magyar nemzeti válogatott összetételébe? Komolyan úgy érzi, hogy bele kell szólnia? Nem szólnak neki, hogy nem kéne? Eddig miért nem kritizált, miért csak most teszi, amikor kézzelfogható közelségbe került a hatalomváltás? Miért gondolja azt, hogy joga van a sportot politikai célokra használni? (Miért gondolják azt annyian, hogy semmi baj nincs ezzel az egésszel?)


Ha az Erwin Koeman vezette magyar válogatott valami csoda folytán sikerrel vette volna a sorsdöntő világbajnoki selejtezőket, a most a portugálok helyett pótselejtezőn küzdene a világbajnokságért, Orbán Viktor lenne az, aki mindenhová a vállán hordozná egészen a választásokig.

Az igazsághoz hozzátartozik, Koeman valószínűleg azt sem értené.

Most már egészen biztos, hogy itt bizony benne van a hiba…