Nem kell objektíven megítélni a származást?
A tényleges származás megállapításához a jognak nem kell és nem is szabad objektív kritériumokat meghatároznia - hangsúlyozza az Eötvös Károly Intézet a kisebbségi és az adatvédelmi biztos azon jelentésére reagálva, amelyet az etnikai identitással és származással kapcsolatos adatok kezeléséről és a szabad identitásvállalás korlátairól adtak ki a közelmúltban.
2009. november 24. kedd 17:33 - HírExtra
Az intézet keddi közleményében a két biztos figyelmébe ajánlott néhány szempontot, amelyet a biztosok nem vettek figyelembe jelentésük megírásakor. Jóri András adatvédelmi és Kállai Ernő kisebbségi biztos az etnikai adatkezelés lehetőségét megteremtő jogszabályt javasol; így az állami támogatásokban, a büntető- és igazságszolgáltatási eljárásokban, a diszkriminációval kapcsolatos ügyekben, a gyermekvédelemben és a népszámlálási statisztikákban lehetne különleges adatokat kezelni.
Az intézet hangsúlyozza: az Alkotmánybíróság szerint a szabad identitásvállalást megalapozó önazonossághoz, önrendelkezéshez, illetve a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása valóban lehetséges a visszaélések elkerüléséért, de ez nem jelenti azt, hogy ennek érdekében minden szóba jöhető alapjog-korlátozás szükségképpen alkotmányos is. A korlátozásnak ugyanis meg kell felelnie az alkalmasság, a szükségesség és az arányosság kritériumának, ezt pedig egyedileg kell vizsgálni - tették hozzá.
Hangsúlyozták: nem szabadna konzerválni a kirekesztést azzal, hogy a kirekesztésre alapozva korlátozzanak alapjogot vagy tegyenek szociális esélykiegyenlítő intézkedést. A szociális esélykiegyenlítő intézkedést szerintük a kirekesztés következményeire kell alapozni.
Óvnak attól, hogy "a kisebbségi identitás, illetve a származás megállapítására vonatkozó objektív szempontok meghatározása azokat a kirekesztést is megalapozó előítéleteket és sztereotípiákat erősítse, amelyektől a kisebbséghez tartozó polgárok amúgy is szenvednek".
Felhívták a figyelmet arra, hogy a tényleges származásnak egyetlen esetben sem lehet jogi relevanciája: az etnikai indíttatású gyűlölet-bűncselekmények esetében kizárólag az elkövető szándéka számít. Az esélyegyenlőség előmozdítását célzó kedvezményeket a szociális helyzet alapján kell nyújtani, a kulturális jogokat pedig az identitás alapján - vélik. Ennek megfelelően a tényleges származás megállapításához a jognak nem kell és nem is szabad objektív kritériumokat meghatároznia.
Hangsúlyozták: a büntető igazságszolgáltatás és a büntetőjog rendszerében a gyűlölet-bűncselekmények minősítését és a büntető felelősségre vonás alapját nem az áldozat kisebbségi hovatartozása, hanem az elkövető szándéka határozza meg, azaz egy bűncselekményből akkor lesz gyűlölet-bűncselekmény, ha az elkövető kifejezetten azért követ el jogsértést valakivel szemben, mert az illető szerinte valamely kisebbséghez tartozik.
"Az a tény, hogy az áldozat valóban kisebbségi csoporthoz tartozik-e, vagy hogy a társadalom ahhoz tartozónak véli, az elkövető bűnösségének megállapításában nem játszik szerepet. (...) A tényállás megállapításához nem az áldozat etnikai adatainak és nem is a környezet minősítésének megállapítása szükséges, hanem a terhelt elkövetéskori szándékának felderítése" - húzták alá.
Azt is fontosnak tartották megjegyezni, hogy a környezetnek az egyén etnikai származására vonatkozó feltételezéssel kapcsolatos megállapítások nem vonatkozhatnak az egyén tényleges származására, az előbbiből az utóbbira a jog nem vonhat le egyenes következtetéseket.
Mint írták, "ha az állami cselekvések alapja az érintett által vállalt identitás helyett a mások által feltételezett származás, az könnyen erősítheti azt a kirekesztő többségi társadalmi vélekedést, amely szerint az identitás helyett a származás határozza meg az egyént".
Az intézet szerint alkotmányosan indokolt lehet, ha kizárják az identitás önkényes válogatását, de csak akkor, ha ezt valamilyen tényleges, állam által nyújtott kedvezmény indokolja.
Bár a biztosok sokszor hivatkoztak az angolszász-amerikai gyakorlatokra, ahol az etnikai adatok kezelése különböző célok érdekében és bizonyos feltételek mellett megengedett, az intézet felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi megoldások nem vehetők át kritika nélkül.
Úgy vélik, a jegyző, az ügyész, a népszámlálási kérdezőbiztos vagy a rendőr szerepe a szempontok elbírálásában könnyen azzal járhat, hogy a társadalomban amúgy is létező sztereotípiák visszaköszönnek az egyén származásának, illetve identitásának a jogszabály által rendszeresített vélelmezésében. Ezek az emberek nem rendelkeznek olyan ismeretekkel, ami alapján ilyen jelentőségű, egyes esetekben az egyének jogaira is kiható döntéseket tudnának hozni - olvasható a közleményben.
Az Eötvös Károly Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában, azért, hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására - írják honlapukon. Az intézet alapító elnöke Majtényi László jogász.
Forrás: MTI