Melis Györgyöt a Magyar Állami Operaház és az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyaránt saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

A művész a Szarvas melletti Csipkár-tanyán született 1923. július 2-án egy hétgyermekes szlovák paraszti család legifjabb tagjaként. Négyéves koráig csak "tótul" beszélt, magyarul csak iskolái megkezdése előtt tanult meg, méghozzá nem is akárhogyan: ő az egyetlen Kazinczy-díjas magyar énekes. Énekelni a helyi evangélikus gyülekezet lelkészének biztatására kezdett, s ő szerzett anyagi támogatást is tanulmányaihoz. Jelentkezett a műszaki egyetem építészmérnöki szakára, de végül a zene mellett döntött.

Melis György 1945-től 1951-ig a Zeneakadémián Rosti Anna, Molnár Imre, Révhegyi Ferencné és Sallay Józsa növendéke volt. 1949-től az Operaház magánénekese, Bizet Carmenjének Morales szerepében mutatkozott be.

Énekesi adottságai mellett kiemelkedő színészi képességekkel is rendelkezett. Tökéletes átéléssel, szenvedéllyel, humorral alakította a bariton szerepkör lírai, drámai és buffo szerepeit. A Mozart-operák recitativóinak egyedülálló tolmácsolója, kiváló dalénekes és oratóriumszólista volt, számos kortárs magyar mű bemutatása fűződik a nevéhez. Wagner operái kivételével csaknem az egész operarepertoárt elénekelte Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Kodály, Bartók operáiban. Don Giovanni (Mozart) szerepében külföldön is sikereket aratott. Vendégszerepelt Európa minden országában, Ausztráliában, Mexikóban és az Amerikai Egyesült Államokban. Tizennyolc operalemeze és két önálló lemeze jelent meg.

Bartók Béla Kékszakállú hercegeként a tragikus férfihős megközelíthetetlen magányát hangsúlyozta. Az operát Marton Évával ők adták elő először magyarul a milánói Scalában, kirobbanó sikerrel. Nagy alakítást nyújtott Kacsóh Pongrác János vitézében, Kodály Székely fonójában, több kortárs zeneszerző (Ránki György, Szokolay Sándor, Petrovics Emil) darabjának bemutatóján. Erkel Ferenc Bánk bánjában volt Biberach, Petúr bán és Tiborc is, Kodály Háry Jánosában a címszerep mellett később Napóleonként is színpadra lépett, bár hatalmas termete nem éppen erre a szerepre predesztinálta. Énekelt operettet (Cigánybáró), népdalt, magyar nótát, olykor oratóriumot. Versmondását rádiófelvételek őrzik, jellegzetes alakja filmekben is feltűnt (Hány az óra Vekker úr?, Banánhéjkeringő). Kedvenc szerepe nem volt, szavai szerint mindig az aktuális volt a legkedvesebb.

Főbb szerepei: Almaviva gróf (Mozart: Figaro házassága), Don Alfonso (Mozart: Cosi fan tutte), Amonasro (Verdi: Aida), Jágó (Verdi: Otello), Scarpia (Puccini: Tosca), Don Pasquale (Donizetti), Falstaff (Verdi), Pizarro (Beethoven: Fidelio), Saklovityij (Muszorgszkij: Hovanscsina), Kékszakállú (Bartók: A kékszakállú herceg vára).

Dalszínházi tagságának 60. évfordulója tiszteletére három héttel ezelőtt rendeztek ünnepséget a Magyar Állami Operaházban, a gyengélkedő művész ezen már nem tudott részt venni. Az operaénekes alakításaihoz fűződött a ház történetének csaknem fele: 68 szerepet énekelt el. Melis György 1991 decemberében ünnepelte kétezredik operaházi fellépését. Koncerten több mint félezerszer szerepelt, rádiófelvételeinek száma meghaladja a százat.

Melis Györgyöt 1962-ben Kossuth-díjjal, 1954-ben, 1959-ben és 1973-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1986-ban Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki, 1967-ben kiváló művészi elismerést vett át. 1989 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 2003 óta mesterművésze. Életútja elismeréseként ugyanabban az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést vehette át, 2008-ban Prima-díjban részesült. Ő maga is alapított díjat: a Melis György-emlékplakettel a legszebb, legtisztább magyar kiejtésű énekest jutalmazzák.